22. rész: Szívatás...:(

Még szerencse, hogy nem forgolódok éjszaka, mert tuti, hogy reggelre vizes lennék. És a másik nagy szerencse, hogy tegnap rajtam maradt a fürdőruhám. Körbenéztem, de még alig voltak lent a parton. Persze a négy fiút azonnal kiszúrtam amint felém mutogatnak és hangosan felnevetnek. Nem tudok rájönni, hogy hogyan tudtak úgy kivinni az ágyból és felrakni egy matracra, majd ráengedni a vízre. És én ezt, hogy nem vettem észre??!

-Ha kijutok innen akkor tuti, hogy halottak lesztek! Kiabáltam a parton álló fiúk felé. 

-Előbb ki kéne jutnod. Kiabálta vissza Alex. Egy gyors mozdulattal beleugrottam a vízbe és kiúsztam a partra. Csuromvizesen értem ki, majd levettem a pólóm és nekivágtam Ben-nek, majd meg sem állva mellettük elviharzottam, fel a hotelszobánkba. 

*Fél órával korábban, Dave szemszöge*

Már rég ébren voltam, mikor valaki kopogott a szobaajtón. Értetlenül mentem és nyitottam ki. Mikor megláttam a tegnapi három fiút még jobban kíváncsi lettem.
-Jó reggelt! Nem zavarunk? Kérdezte Ben.
-Nem. Nyugodtan gyertek be. Invitáltam be őket, majd leültettem őket az asztal köré. -Miben segíthetek? Néztem felváltva rájuk.
-Hát...! Először is! Melanie még alszik? Kérdezte halkabban Alex.
-Igen. Válaszoltam értetlenül.
-Akkor jó. Csillant fel a szeme Mark-nak.
-Szóval arról lenne  szó, hogy ugye tegnap Melanie "legyőzte" Ben-t és hát azóta nem is tud másra gondolni, csak erre. Nem nagyon érzi jól magát, hogy egy lány "legyőzte" őt. Magyarázta meg Alex.
-És nekem ehhez mi közöm? Értetlenkedtem továbbra is.
-Nagyon nagy gond lenne, ha megszívatnánk? Tért végre a tárgyra Mark.Egy darabig végig gondoltam a lehetőségeket, majd egy picit bólintottam a fiúk meg bele boxoltak a levegőbe ünneplés képen. Majdnem elnevettem magam, majd megnéztem, hogy Melanie tényleg alszik-e még. Szerencsére még aludt, így volt esély megcsinálni a szívatást. Óvatosan átraktuk Őt egy felfújható gumimatracra ami fent marad a vízen. Utána óvatosan és lassan beraktuk Őt Ben kocsijába és lementünk a partra. Ott újra kivettük a még mindig békésen alvó Melanei-t és ráraktuk a vízre. Szép lassan egyre beljebb úszott a tengeren. Egy kicsit féltem, hogy mi lesz vele, de a többi fiú ezen jót szórakozott. Nemsokára megláttuk, hogy Melanie felkelt és hófehér az arca. Mikor ezt a fiúk is meglátták hatalmas röhögésben törtek. Pár perc múlva Melanie beleugrott a vízbe és kiúszott a partra. Meg akartam neki magyarázni a dolgot, de Ő csak levett a vizes pólóját és nekivágta Ben-nek, majd elviharzott. Gondolom a hotelba.

*Melanie szemszöge*

Ezt nem tudom elhinni! A saját barátom szívat meg. Most valamit simán el tudnék törni, ha otthon lennék, de így...! Az sem biztos, hogy jó ötlet volt egy ilyen  út kettesben. Lehet, hogy még nem készültem fel rá teljesen. Már nem tudom, hogy mit higgyek. Az lenne a legjobb, ha még ma elmennék innen. Az esti géppel visszarepülök Párizsba. Már nagyban csomagoltam mikor Dave belépett a szobába és teljesen lefagyott.

Te meg hova készülsz? Akadt ki. 

-Hazamegyek. Folytattam a pakolást, nem is nézve rá. 

-De hát miért? Ha amiatt a kis szívatás miatt akkor maradj! Nem akartunk megbántani. Jött oda hozzám és hátulról átölelt. Bennem meg teljesen felment a pumpa. 

-Figyelj Dave! Nem csak emiatt fogok visszarepülni. Igen jól hallottad! Visszarepülök! Szedtem le magamról a két karját és a szemébe néztem. 

-Akkor meg miért?! Kezdett el idegeskedni már Ő is.

-Mert inkább szórakozol azzal a három fiúval a barátnődön, mint hogy megvédj. Neked csak ennyit jelent, hogy együtt vagyunk? Tettem szemrehányást.

-Én nem álltam senki oldalán. Lépett felém egy lépést.

-Hát éppen ez az! Kerültem meg és távoztam a szobából. A sírás küszöbén mentem le a recepcióra, majd kijelentkezve a szobából elhagytam az épületet. Gyorsan fogtam egy taxit és fél óra múlva mát a repülőtéren vártam a gépemre. A gondolataimba merülve ültem egy széken. Azon járt az agyam, hogy most jól cselekedtem-e. A szüleim mindig arra tanítottak, hogy soha ne hagyjam magam. Lehet, hogy csak viccnek szánták, de akkor is megbántottak vele. Most várnom kéne, hogy majd romantikusan megjelenik a bejáratnál egy csokor vörös rózsával, én felállok és lelassítva egymás karjaiba rohanunk?! Egy frászt! Simán kérhetett volna bocsánatot még a hotelban, de ha neki csak ennyit jelent a kapcsolatunk akkor így jártam! Én mindent megtettem, többet nem tehetek. Pedig már.......

-Elnézést! Ez az ön útlevele? Zökkentett ki egy fiú a gondolataimból.

-Igen. Köszönöm! Mosolyogtam rá, majd elvettem a felém nyújtott útlevelet. Egy kicsit tovább időzött a tekintetem rajta, mint kellett volna és ezt Ő is észrevette. De azt meg kell hagyni, hogy elég helyes volt. Mikor levettem róla a tekintetem fogta magát és leült mellém. 

-Szia. Amúgy Pedro vagyok. Nézett rám azokkal a tengerkék szemeivel. 

-Én meg Melanie. Örülök, hogy megismerhetlek. Egy darabig csak előre bambultam, majd egy hirtelen lökés folytán újra felé fordultam és kiöntöttem a szívem.

-Az nagyon gáz, ha egy vadidegen embernek el akarom mondani az érzéseimet? Néztem rá reménykedve. 

-Szerintem nem és nem is vagyok idegen. De azt tisztázzuk, hogy van barátnőm! Szögezte le a dolgot az elején. Én csak elnevettem magam.

-Én nem úgy értettem az "érzéseim" szót. Szóval nekem is van barátom és hát..........

És mindent elmondtam neki a "bünti" kezdete óta. Elismerésem, hogy nem aludt el a monológom alatt és, hogy úgy tett mintha érdekelné is Őt egy kicsit. Le a kalappal előtte.:) 

-Szerinted? Kérdeztem a story végén. 

-Szerintem agy neki még egy esélyt. Mosolyodott el, majd felállt és elsétált a bejárat felé, ahol ott állt Dave és miután Pedro megállt mellette és váltottak pár szót, rám nézett és megindult felém. Eléggé feszült voltam és nem tudtam, hogy hogyan fogok reagálni a történtek után. Mikor oda ért mellém felálltam, hogy a szemébe tudjak nézni.Egy darabig csak hezitált, majd beszédre nyitotta a száját, mikor bemondták, hogy öt perc múlva indul a gépem. Csak hezitáltam, majd elindultam a repülőhöz vezető feljáróhoz. Ekkor már a tömeg miatt nem láttam Dave-t.

*Dave szemszöge*

Mikor odaértem a repülőtér várójába láttam, hogy Melanie egy idegen fiúval beszélget. Először elvesztettem az önbizalmamat, de az a fiú rám nézett és megindult felém. Nem tudtam, hogy mit akarhat, de vártam. Odaért és elmondta, hogy most azonnal menjek oda Melanie-hoz és mondjam el neki az érzéseimet. Mielőtt még reagálhattam volna, hogy ne oktasson ki, otthagyott. Tétlenül néztem az elhaladó alakot, majd mikor teljesen eltűnt a szemem elől vettem a bátorságot és megindultam Melanie felé. Mikor odaértem nem tudtam, hogy hogyan kezdjek bele, de nem is volt rá alkalmam, mert bemondták, hogy Melanie gépe öt perc múlva indul. Szomorúan rám nézett, majd elment. Nem tudtam, hogy mit csináljak. Utána menjek-e vagy hagyjam, hogy elmenjen. A második mellett döntöttem. Kinéztem az ablakon és láttam, hogy felszállt a gépe. Összezuhanva ültem le az egyik székre és a kezeimbe temettem az arcom. Egy darabig így ültem, majd egy kéz megérintette a vállam. Erőtlenül felnéztem és nem hittem a szememnek. Ő csak elmosolyodott.
-Nem akartam, hogy anyáék azt higgyék, hogy ilyen könnyen feladok dolgokat. Vonta meg a vállát és meg hitetlenül felnevettem. Felálltam ás felkapva Őt megpörgettem a levegőben. Két forgás után leraktam, a kezem megállapodott a derekán és gyengéden megcsókoltam.
-Sajnálom! Figyelj én nem úgy.......!
-Nem számít! Vágott a szavamba és megcsókolt.


Szijjjasztok!!!! Meghoztam az új részt és remélem, hogy elnyertem vele a tetszéseteket. Nem is lett olyan hosszú, de rövidnek sem mondanám. Inkább olyan közepes. A következőt viszont ennél hosszabbra szeretném írni!;):) Nemsokára jövööök!!!!!!
Ui.: Az elején lévő képet most két nagyon kedves embernek szeretném küldeni. Remélem tudják, hogy kikről van szó!!!:)

Melanie