21. rész: Egy tökéletes nap♥

Mikor megláttam, hogy hol fogunk lakni két hétig majdnem szívrohamot kaptam. De tényleg!!! Hatalmas szoba volt -nekem egy kicsit csicsás- és volt hozzá két fürdőszoba meg egy hatalmas erkély. A kilátás pedig pazar volt. Pont a tengerre láttunk rá.:) El sem hiszem, hogy egy ilyen helyen fogunk "lakni" két hétig.

-Én még mindig nem tudom felfogni, hogy miért ide küldtem a szüleink "büntetés" gyanánt. Terült el az óriási ágyon. Elgondolkoztam a dolgon és ez tényleg furcsa volt.

-Igazad van. Miért küldtek volna minket ide mikor büntetésben kéne lennünk. Gondoltam végig logikusan a dolgot. Végül feladtam, mert én nem tudom megérteni a felnőtteket.:)
-Szerintem élvezzük ki míg itt vagyunk. Ragadta meg a karom Dave és lefutottunk a lépcsőn, egészen a recepcióig. Ott leadtuk a szobánk kulcsait és kimentünk a városba. Hatalmas nyüzsgés volt kint. Mindenhol fürdőruhás és elég röviden öltözött emberkék rohangáltak.Egy kicsit fura és kellemetlen érzés volt, hogy mi -legalábbis én- nem vagyunk fürdőruhában és sajnos nem is raktam.
-Dave! Nem mehetnénk el fürdőruhát venni, mert nem hoztam magammal. Néztem rá kiskutyaszemekkel.
-Mehetünk csak ne nézz így rám. Mosolyodott el.
-Köszönöm! Pusziltam meg és megfogtam a kezét. Jobb a biztonság, mint hogy elkeveredjek mellőle. Nem volt nehéz ilyen boltot találni ahol fürdőruhákat lehet kapni, mert majdnem minden sarkon volt egy.
-Menjünk be ide, mert ez jó nagy. Álltam meg egy elég nagy üzlet előtt.:)
-Mért pont ebbe. Nézett rám összehúzott szemöldökkel, de közben ott voltak a szeme sarkában a nevetőráncok. Tudtam, hogy csak heccel.:)
-Hát mert ez nagy és gondolom több is a ruha benne, meg ez tetszett meg. Mutattam a bábúra az ajtó mellett. Mikor ránézett Dave elröhögte magát megfogta a kezem és betolt maga előtt a boltba. És jól gondoltam. Tényleg rengeteg fajta és színű ruha volt bent. Én máris eltűntem a sorok közt. Elég sokáig tartott mire megtaláltam azt ami jól is állt és még tetszett is.
Végül e mellett döntöttem:

Dave szerint is gyönyörű voltam benne, én meg természetesen teljesen elpirultam, mikor ezt mondta. Már mentem volna kifizetne mikor észrevettem, hogy az eladó eléggé stíröli a barátomat, aki persze nem vett észre semmit és tök normálisan nézegette a fiús újságokat. Teljesen elöntött a féltékenység és akaratom ellenére cselekedtem. Odamentem a pulthoz és eléggé ingerülten levágtam a szatyrot a pultra és idegesen meredtem az eladó csitrire. Eléggé meglepődött és szerintem meg is ijedt tőlem egy kicsit. Addig jó amíg fél.!!! Kifizettem a fürdőruhát, majd elkezdődött a tervem második fele. Odamentem Dave-hez -pont akkor amikor az eladó nézett- belekaroltam és megpusziltam. Dave felém fordult, elmosolyodott, majd viszonozta az előbbieket. A szeme sarkából láttam, hogy elképedve néz minket az eladó csaj, majd sarkon fordul és duzzogva elmegy az egyik vásárlónak segíteni. Elértem a célom. Győzelem!

-Minek örülsz ennyire. Kérdezte rám se nézve Dave. 

-Semmi csak végre leszállt rólad. Néztem még mindig a csaj után. 

-Ezt most értenem kéne? Nézett végre le rám. 

-Hát annyi volt, hogy az egyik eladó csaj téged stírölt, míg te ezeket nézegetted. Mutattam az újságokra. Én meg tökre féltékeny lettem és egy kicsit jobban lecsaptam a pultra ezt -mutattam fel a ruhát-, mint kellett volna. Ettől persze egy kicsit megijedt, de még mindig téged bámult így idejöttem hozzád, a többit meg már tudod. Mondtam el egy szuszra. Dave egy darabig engem nézett, majd óvatos mosolyra húzta a száját.

-Ezért voltál ideges és féltékeny. Én még csak észre sem vettem, mert nekem Te vagy fontos. Ha ő meg ebben leli örömét akkor had nézzen, engem nem túlságosan izgat és persze nem is érdekel. Vonta meg a vállát és megölelt. Ez nagyon hiányzott most nekem, de így már sokkal jobb. Dave képes mindig lenyugtatni és legfőképp megnyugtatni. Annyira szeretem Őt! Kézen fogva mentünk ki az üzletből, de előtte még bent felvettem és Dave is, amit Ő vett. Vettünk egy óriási vattacukrot és csak lézengtünk a tömött városon keresztül. Ebben az időszakban nagy a forgalom Hawaii-on.

-Lemegyünk fürdeni? Kaptam be az utolsó falatot a vattacukorból.

-Mehetünk. Fordultunk le egy kisebb utcán ahonnan már lehetett látni a partot.:) Mikor leértünk egy csapat fiú jött velünk szembe. Én kikerültem Őket, Dave viszont megállt előttük és valamit angolul kezdett el velük beszélni. Azért nem értettem, mert Dave sokkal gyorsabban beszél angolul, mint én és én Őt nem bírom követni. Egy darabig csak beszélgettek -néha még nevettek is-, majd Dave megfogta a kezem és utánuk mentünk. Nem értettem, hogy hova megyünk így rákérdeztem.

-Mit beszéltél velük. Kérdeztem. 

-Csak a szokásos. Nemrég jöttünk ide, nem ismerünk senki és a többi snassz. Vont vállat és felvette a napszemüvegét. Pilóta fazonú és nagyon jól áll neki!!!:) Nemsokára megálltunk egy helyen ahol gondolom a többi fiú cucca is volt. Ők bementek a vízbe, majd hívtak minket is. 

-Ugye nem gond, hogy ennyi fiúval fürdesz együtt? Kérdezte gúnyolódva.

-Engem egyáltalán nem zavar. Csak nehogy a végé beleszeressek valamelyik másikba. Vettem le a ruhám és befutottam a vízbe. Dave elröhögte magát és utánam futott. Félúton beért, felkapott és úgy rohant bele a vízbe. Én meg egyfolytában sikongattam, majd befogtam az orrom, mert hirtelen eldobott. Bele a vízbe. Prüszkölve jöttem fel a víz alól, majd megláttam az összes fiú vörös fejét. Gondolom röhögtek.:) Szúrós szemmel néztem Dave-re, majd elkezdtem futni felé. Mikor odaértem mellé ráugrottam és víz alá nyomtam a fejénél fogva. A többi fiú rögtön "hú"-zni meg röhögni kezdtek. Mikor elengedtem, Ő följött a víz alól és azzal a gyönyörű mosolyával ajándékozott meg. Utána a két kezével megfogta az arcom és óvatosan megcsókolt. Itt a többi fiú egyszerre kezdett el "hú"-zni.:)

Az idő alatt nagyon jóban lettünk a három fiúval, Alex-el; Mark-al és Ben-el. Mind a hárman nagyon kedvesek, viccesek és nem tagadom, hogy nem néztek ki jól. Volt egy pontja a napnak, mikor azt hittem, hogy valamelyik őrültnek baja lesz. Ugyanis azt találták ki, hogy egymást kezdik el dobálni a vízbe, de úgy, hogy bakot tartanak a negyedik fiúnak aki beleguggol, majd miközben a többiek eldobják, a negyedik emberke elrugaszkodik onnan és dob egy szaltót a levegőben, majd egy fejessel érkezik a vízbe. Na ezt a mozdulatot, mind a négy fiúval eljátszották. Igen, még Dave-el is!!!:) Én végig izgultam, de szerintük viszont buli volt. Én még néztem Őket egy darabig, majd kimentem a vízből, megtörölköztem a törölközőmben és leültem a homokba nézni Őket. Nagyon sokat röhögtem rajtuk. Mind a négyen teljesen hülyék! Mielőtt még idejöttek volna hozzám a víz szélénél mind a négyen csináltak valamilyen szaltót. A Profik!!!:D 

-Fogadok, hogy te nem tudsz ehhez hasonlót csinálni. Cukkolt Ben. Felhúztam a szemöldököm, majd gúnyos mosolyra húztam a szám. Feltápászkodtam, majd összehúzott szemekkel néztem rá. 

-Azt Te csak hiszed! Majd meglátjuk, hogy mire vagyok képes. Indultam meg a móló felé, majd a közepén megálltam, feléjük fordultam és egy nagy lendülettel kézre is álltam. A fiúk eltátott szájjal néztek engem. Egy darabig úgy "álltam", had csodálkozzanak, majd egy újabb lendülettel lábra álltam. Vigyorogva néztem Ben felé aki hitetlenkedve elröhögte magát.

-Oké! Te győztél. Legyintett egyet. Mikor odaértem hozzájuk Dave átkarolt és nyomott egy puszit a homlokomra. 

-Ügyes voltál. Súgta oda nekem, majd elnevette magát valamelyik fiú viccén. Mielőtt még vissza mentünk volna a hotelba megbeszéltük a srácokkal, hogy holnap is találkozunk és megtanítanak engem gördeszkázni. Hát arra kíváncsi vagyok!

A hotelben mielőtt meg rendeltünk volna kaját -szobaszerviz- megfürödtem. A kilátás a fürdőszobából is gyönyörű, csak innen a várost lehet látni. Miután megfürödtem kimentem a nappaliba Dave-hez és odabújtam mellé a kanapén. Míg meg nem érkezett a vacsink addig kajákról beszélgettünk és arról néztünk valamit a tv-ben. Azt teszteltük, hogy ki bírja tovább éhesen. Hát Dave erősebbnek bizonyult, míg én mikor megkaptuk a vacsorát azonnal el is vettem egy almát a tálról. Előételnek tökéletes lesz!:) Dave hitetlenkedve nézett, majd Ő is elkezdett enni. Vacsi után úgy döntöttünk megnézünk egy filmet és úgy döntöttük el, hogy melyik legyen, hogy ki bír több nagyon savanyú cukrot enni. Én győztem, így egy akciófilmet néztünk meg. Először valami romantikusat akartam, de nem akartam megölni Dave-t, így maradtam a második javaslatomnál.:)

Elég jó volt a film, kár hogy a felénél bealudtam. A víz kiszívta az energiámat. Valamikor három körül aztán Dave is befejezte a film nézését, felemelt és bevitt a szobánkba.Óvatosan lerakott, majd nyomott egy puszit az orromra. Még nem aludtam teljesen be így mielőtt elhajolt volna megfogtam a vállát és megcsókoltam. 
-Szeretlek! Mondtam neki félig álmomba, majd elengedtem a vállát és véglegesen bealudtam. 
Mikor reggel felkeltem nem tudtam, hogy mit csináljak. Sikítsak vagy próbáljak meg lélegezni, mert egyszerre a kettő nem ment........:/


Meghoztam az új részt!!! Remélem, hogy tetszik és nem késtem túl sokat. Próbáltam hosszabbra írni, remélem, hogy sikerült. A következő rész, már folyamatban van -a fejemben- és nemsokára meg is érkezik.:) Addig is jó szünetet és kellemes ünnepet!!!
<3<3<3

Melanie

20. rész: Kemény két hét kezdete és egy kis csavar...

Megálltam és vártam, hogy mi fog történni. Lépteket hallottam egyre közelebbről. Tudtam, hogy most lebuktam.:/ Hogy ebből, hogy fogok kikerülni és tényleg örökre le akar engem küldeni, azt még nem tudom.......??!

Nemsokára megpillantottam anyát és a kezében tartott telefont amiben valaki még mindig mondta a magáét. A helyében már rég kinyomtam volna. Felhúzott szemöldökkel állt meg velem szemben és várta a magyarázatomat.

-Szia! Intettem neki bátortalanul. 

-Te még is mit keresel itt??! Kezdett el kiabálni velem. Tudtam, hogy csak ki akarja magát húzni az előbbiek alól, így én sem hagytam magam. 

-Például itt lakom. Jogom van hazajönni amikor csak kedvem tartja. És ha már itt tartunk hova is akarsz olyan sürgősen lepasszolni? Tettem csípőre a kezem. 

-Kislányom velem így nem beszélhetsz! És igen, el akarlak küldeni egy időre, hogy megtanuld így nem viselkedhetsz és nem szeretném, hogy többször érted kelljen menni a rendőrségre. Akadt ki anya.

-De hát én a lányod vagyok! Nem úgy lenne fair, hogy megbeszéljük a dolgokat és csak utána cselekszel? 

-Nem érdekel! Ezt csak is a Te érdekedben teszem. És már ki is van fizetve az út. Dave anyukájával már mindent elrendeztünk. Itt leragadtam egy kicsit. Dave is benne van ebben az egészben?!

-Hogy érted, hogy Dave anyukájával? Enyhültem meg egy kicsit, mire anya is. 

-Igen. Tudod beszélgettünk egy kicsit -az előbb is vele- és arra jutottunk, hogy ezt a dolgot nem hagyhatjuk büntetés nélkül. Úgy gondoltuk, hogyha ketten csináljátok végig a két hetet akkor megtanuljátok a leckét és így legalább nem ellenkeztek és elmentek. Hiszem, hogy megteszed ezt és kibírod ezt a két hetet. Számíthatok rád? Nézett felelősségtudóan a szemembe anyu. Utálom mikor így néz.

-Hát jó. Sóhajtottam egy nagyot, majd anyát kikerülve lesétáltam a lépcsőn. Komótosan hazagyalogoltam és azon járt az agyam, hogy hova küld minket anya. Simán kinézem belőle, hogy egy kiképzőtáborba. Azért remélem, hogy erről nincs szó. Mikor hazaértem apa valami nagyon érdekeset találhatott, mert majdnem belefeküdt a gépbe. Szó szerint!:)

-Szia apa! Nyitottam ki a hűtőt.

-Óóó! Már itthon is vagy? Lepődött meg és gyorsan le is csukta a gép tetejét. Már egy kicsit kezdett érdekelni, hogy mit nézett. 

-Apa már lassan egy órája, hogy elmentem. És mi érdekeset találtál? Utaltam a becsukott laptopra.

-Értem. Semmit, csak leárazások vannak és azt néztem. Lassan el kéne, majd menni bevásárolni. Vakarta meg az állát. 

-Az nem ártana. Ez volt az utolsó joghurt. Emeltem fel az eddig kezemben tartott élelmiszert. 

-Hmm.....tessék? Fordult felém bambán.

-Mindegy. Legyintettem és felmentem az ideiglenes szobámba. 

*Dave szemszöge*

-Én nem megyek neked sehova! És ne kényszeríts s engem, se Melanie-t! Kiabálta vissza a nappaliból. 

-Te nekem nem mondhatod meg, hogy mit csináljak és mit nem! Én az apád vagyok és ameddig ebben a házban élsz azt teszed amit mi mondunk. És örülj neki, hogy ennyivel megúszod ezt a kis balhédat. Simán el is tilthattunk volna a barátnődtől. Jött utánam apa.

-Azt nem teheted, mert az az én magánéletem és azt csinálok vele amit csak akarok (mármint a magánéletével!)! Kiabáltam bele az arcába. 

-Tudod mit! El fogsz menni a barátnőddel együtt és, majd mind a ketten megtanuljátok a leckét. Vita lezárva és nem vagyok hajlandó többet beszélni róla. Ment be a dolgozószobájába. Hogy lehiggadjak felhívtam Melanie-t. Mikor meghallom a hangját boldogság tölt el és kikapcsolom a külvilágot. Most is így történt.:) 

-Szia! Szólt bele kedvesen.

-Öö...szia! Nem zavarlak? Barom! Egy barom vagyok. Hogy kérdezhettem ilyet? Na mindegy!

-Nem! Mit szeretnél? 

-Neked már elmondták? Kérdeztem rá félve.

-Agrrr!!! Ne is mond! Váltott át egy másik hangszínbe. 

-Akkor gondolom tudod, hogy megyünk egy másik bolygóra. 

-Hogy mi??! Hitetlenkedett. 

-Csak vicc! Fogalmam sincs, hogy hova fogunk menni. Minden esetre van egy napunk bepakolni és előkészülni a rettegésre. Nevettem fel. 

-Ja! Upssz! Most le kell tennem, mert apa elrontotta a TV-t. Majd még beszélünk. Szia! Köszönt el kedvesen és bontotta a vonalat. Ledobtam magam mellé a telefont és bekapcsoltam a gépem. Keresnem kell egy lakást, ha úgy döntünk megszökünk a szüleink fogságából. Lehetőleg jó messze tőlük.:) 

*Melanie szemszöge*

Segítettem apának megcsinálni a tévét -egy másik kapcsolóval próbálta elkapcsolni a csatornát, majd a földhöz vágta, mikor nem sikerült vele váltania-, majd felmentem a szobámba bepakolni két heti ruhámat. Hát mit ne mondjak! Nem volt egyszerű.:) Mikor voltunk kirándulni az osztállyal akkor is két bőröndöt vittem, mint most is csak a poggyászom majdnem akkora volt, mint egy bőrönd. Nem tudtam, hogy hova is fogunk menni, ezért több fajta ruhát pakoltam be. Többségében viszont nyári/rövid ruhákat.

Úgy kilenc fele beszéltem anyával -eszembe jutott, hogy holnap suli és nem tudtam, hogy ki vagyok e írva- meg még Dave-el is beszéltem, hogy Ő miket pakolt be. Elmondása szerint Ő csak egy bőröndöt pakolt tele és még az sincs tele.:) El tudom képzelni, hogy hogy pakolt be. Még beszélgettünk egy kicsit -két teljes órát-, majd lefeküdtem aludni, mert holnap korán kell kelni, a repülő miatt. Azért még egy darabig óránként felkeltem, mert izgultam a holnapi nap miatt. De a végén sikerült elaludnom, véglegesen!:)

-Bipp! Bipp! Bipp! Csipogott az ébresztőórám. Nyűgösen felkeltem és megnéztem a telefonom kijelzőjét. 6:30-at mutatott. Visszadőltem az ágyba és bámultam a plafont. 

-Jól hallottam, hogy az ébresztőd szólt? Nyitott be apa cinikusan. 

-Kelek már. Dobtam neki a kispárnám. Apa meg nevetve kiment miután elkapta, majd nekem vágta a kispárnát. Nagy nehezen kivergődtem magam az ágyból -szó szerint kiestem- és elmentem a fürdőbe. Nagyjából egy órát töltöttem ott, de teljesen kész voltam.:)

Így néztem ki:

Lesiettem a konyhába ahol már apa várt a reggelivel. Próbáltam sietni, de nem nagyon ment, ugyanis sokkal jobban érdekelt apa jókedve. Egyfolytában mosolygott és eléggé szétszórt volt. Soha nem szokott ilyen lenni, így szóvá tettem az elég gyakori jelenséget. 

-Apa mi történt? Kérdeztem gyanakodva. 

-Miért? Nézett rám kérdőn. 

-Semmi. Hagytam rá a dolgot. 

Néma csendben egymás mellett ültünk és ettük meg a reggelinket, majd apa előre ment, hogy berakja a bőröndjeimet. Már én is mentem volna ki mikor megcsörrent apa telefonja. Nem olyan ember vagyok, hogy kutakodok más telefonjában, de már kezdett idegesíteni a csipogása és apa nem nagyon akarta észrevenni. Odamentem a szekrényhez és leolvastam a kijelzőn lévő feliratot. Ez volt rajta: "Sikeres átutalás...". A többit nem tudtam elolvasni, mert éppen ekkor jött be apa és eléggé méregetett. Nem szóltam semmit csak halkan elsunnyogtam mellette. 

A reptérre vezető út csendben telt. Én a gondolataimba merültem, meg hát eléggé izgultam. Apa meg szerintem csak úgy elvolt a kis világában. Szerintem úgy sem tudott volna mit mondani, mikor otthagyott minket. Lehet, hogy ez egy kicsit így durva, de azóta nem nagyon beszélgettünk úgy.

Mikor megérkeztünk a reptérre a bejáratnál Dave és a szülei már ott voltak. És pár méterrel megpillantottam anyát ahogy telefonál.:) Fel alá járkált és miközben magyarázott hadonászott a kezeivel. Vicces volt. 

-Sziasztok! Köszöntöttem őket még félig a gondolataimba merülve. Amúgy Dave szülei kértek meg, hogy tegezzem őket, magamtól soha nem tenném meg. Apa is nemsokára odaért hozzánk csak ki kellett rángatnia a két beszorított bőröndöt a csomagtartóból. Nagy nehezen sikerült neki. 

Beszéltünk még egy kicsit, majd elkezdtünk elköszöni. Anyának nagyon nehezen ment, pedig Ő találta ki ezt a "büntetést". Viszont Dave szüleinek sem ment valami könnyen. Nemsokára anya és Dave szülei el is mentek, mert valami fontos dolguk volt. Apa viszont ott maradt velünk és megvárta míg felszállunk. 

Már be is csekkoltunk mikor a nő a pultnál azt mondta, hogy rossz helyen vagyunk és át kell mennünk egy másik sorba. Pedig anyáék azt mondták, hogy ide kell beállnunk. Ezt nem értem!!! Apa meg egyfolytában csak mosolygott.

-Apa! Most mi van? Estem kétségbe. 

-Ezek szerint rossz helyre álltunk be. Gyertek ott a mi sorunk. Tört utat magának a tömegen keresztül. Hitetlenül Dave-re néztem aki csak megvonta a vállát, megfogta a kezem és apa után mentünk. Nem sokat kellett várnunk a sorba nemsokára sorra is kerültünk. Becsekkoltunk és feltettük a bőröndöket az asztalra meg a többi dolog amit ilyenkor csinálni szoktak. Szerencsére egyikünk sem csipogott be.:) 

Mielőtt még felmentünk volna a repülőre apu ellátott pár jó tanáccsal, főleg Dave-t. Fiúk! Végül érzelgős búcsút vettünk egymástól és felszálltunk a gépre. Mikor elfoglaltuk a helyünket küldtem egy SMS-t Amy-nek, anyunak és apunak is a biztonság kedvéért.:) Utoljára kinéztem a repülő ablakán és meglepetésemre megpillantottam aput: 

Integettem neki hátha észrevesz, de nem. Nem baj! Két hét múlva újra találkozunk. 

Bedugtam a fülembe a fülhallgatómat és ráhajtottam a fejem Dave vállára. Innentől kezdve az út nekem üres ugyanis végigaludtam. Szerintem Dave is, mert mikor megérkeztünk akkor ébredt csak fel. Nyújtózkodtam egy sort, majd kinéztem az ablakon és nem hittem a szememnek. Nem hiszem el, hogy anya Hawaii-ra száműzött minket büntetésként!!!Gyorsan felkeltettem Dave-t és elmeséltem neki a boldogságom okát. Nem hitt nekem amíg a saját szemével nem látta. Alig vártuk, hogy leszálljon a gép és mi ténylegesen Hawaii-on lehessünk. Szerencsénkre mind a ketten elég jól tudunk angolul így az eligazítással nem volt gond. Sem a pénz dologgal, mert a szülők már mindent lerendeztek előre. 

A reptéren fogtunk egy taxit és a szállodánk felé vettük az irányt.

Képek amit a repülőből csináltam: 

Az egyik szálloda amelyikben lakni fogunk<33

Este felé értünk oda így pont le tudtam fotózni a gyönyörű naplementét:)

Meghoztam az új részt!!! Remélem, hogy tetszik és a késés miatt próbáltam ezt hosszabb részre írni. A következő gyorsabban fog érkezni (remélem)!!!:DD Még egyszer remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket!!!!

Próbálok nagyon sietni!!!!<3

Melanie

19. rész: A "büntetés"

Aggódva Dave-re néztem, de Ő is tehetetlen volt. Ebből nem tudom, hogy mi fog kisülni.......!:/

Amilyen nagy léptekkel csak lehetett közeledtek felénk. Egy kicsit jobban odabújtam Dave-hez, hogy még véletlenül se tudjon anya megütni. Dave pedig szorosan ült mellettem és fogta a kezem. 

-Kisasszony! Hogy te mekkora bajban vagy! Elvesztetted a bizalmamat. Elég sok fog ahhoz kelleni, hogy ezt helyre hozd. El sem hiszem, hogy a lányomért a rendőrségre kellet jönni. Azt hittem, hogy rendesen neveltünk téged. Roskadt le egy padra anya és zokogni kezdett. -Ez is mind annak az embernek az oka -utalt apára- ő miatta lett a lányomból bűnöző. Fakadt ki teljesen. Megsajnáltam és leültem mellé. 

-Sajnálom anya. De nem vagyok bűnöző. Még csak lopni sem loptam. Semmit az ég világon nem csináltam. És apáról szólva nem miatta vagyok itt. Mind a ketten nagyszerű szülők vagytok. Öleltem magamhoz. Viszonozta az ölelésem és éreztem, hogy már nem is mérges rám. 

-Azért még haragszom rád! Mondta mikor meglátta a vigyorgó fejem. 

-Tudom. Vágtam bűnbánó fejet. Belül viszont tudtam, hogy nem haragszunk egymásra.

-De annak a fiúnak az anyjával viszont beszélni akarunk. Nézett anya Dave anyjára. Eléggé ijesztő volt a tekintetük. Én most nem lennék Greg anyja helyében. Két felbőszített anyával szemben. Úúú! Majd meglátjuk.:) Visszamentem Dave-hez és megkérdeztem, hogy Ő mit beszélt az anyukájával. Elmondta, hogy nem haragudott rá és hogy még egy kicsit büszke is volt, hogy megvédte a barátnőjét, csak hát nem így kellett volna. Azért örültem, hogy nem haragudnak egyikünkre sem.

Nemsokára megérkezett Greg anyja is. Mi jobbnak láttuk, ha nem maradunk a veszekedésre, így kimentünk az épület elé. Dave szorosan magához ölelt és ezt súgta a fülembe:

-Sajnálom és nagyon szeretlek! Mikor ezt kimondta melegség járta át a testem és boldog voltam. 

-Én is szeretlek. Súgtam vissza, majd egy kis késéssel leesett, hogy mit mondott még.

-Mit is sajnálsz?! Húztam fel a szemöldököm és ráncoltam össze a homlokom. 

-Hát, hogy nem tudtalak megvédeni. Motyogta az orra alá. Elmosolyodtam, majd mélyen belenéztem a szép kék szemeibe.
-Te így is több vagy nekem, mint tökéletes. És igen is meg tudtál védeni. Nem kívánhatnék ettől többet. Te vagy a világ legjobb barátja, mondjuk nincs összehasonlítási alapom. Csak úgy dőltek belőlem a szavak.:) Nem mondott semmit csak megcsókolt. Ez volt életem egyik legszebb pillanata. Azt azért hozzá tenném, hogy Dave nem a szavak embere.:D Még mindig ölelkezve álltunk a rendőrség előtt, mikor anyáék is kijöttek. Elégedett fejet vágtak, így tudom, hogy elérték amit akartak. 
-Minden rendben? Kérdeztem kíváncsian. 
-Minden a legnagyobb rendben van.  Mondta egyszerre anya és Dave anyja. -Most viszont haza kell mennünk, mert ma átmész apádhoz és onnan fogsz holnap suliba menni. Mondta anya elég komolyan. Nem akartam vele veszekedni, így csak bólintottam és elköszöntem Dave-től és a szüleitől.  A haza tartó út elég csendben telt és nem is akartam most beszélgetésbe elegyedni anyával.

 *Pakolás közben*

-Anya! Hol van a kedvenc pólóm??! Ordítottam az emeletről. 

-Nem tudom, de kérlek szépen ne ordibálj. t fognak jönni a szomszédok. 

-Oké! Ja megvan! Ordítottam továbbra is.

-Te reménytelen vagy lányom. Jött fel mosolyogva anya. -Mindent bepakoltál? Támaszkodott neki az ajtónak, keresztbe rakva a kezeit. 

-Igggggen! Bólogattam hevesen.

-Akkor jó. Na de most már siess, mert már itt van a taxi. Puszilt homlokon elköszönés kép. Szorosan magamhoz öleltem, majd felkaptam a dzsekim és már kint is voltam a kocsi mellet. A sofőr berakta a bőröndömet, majd kinyitotta nekem az ajtót. 
 -Jó legyél, vigyázz magadra! Mondta anya már majdnem kiabálva ás elég feltűnően hadonászva a kezeivel. Azt azért nem mondanám, hogy integetett, de valami hasonló.:) Visszaintettem, majd felhúztam a sötétített ablaküveget és bedugtam a fülembe a fülhallgatót.

Szerencsére apa nem költözött el egy másik városba, csak pár utcával arrébb. Így bármelyik nap meg tudom őt látogatni. Nemsokára megérkeztem apa háza elé -vagyis egy emeletes ház elé, mert csak egy kis lakást vett-,kifizettem a fuvart, majd felsiettem a legfelső emeletre. Rászálltam a csengőre -egy kicsit- és nemsokára egy komor ember nyitott nekem ajtót. Azt hittem, hogy el fog küldeni melegebb vidékekre, de mikor leesett neki, hogy ki vagyok széles mosolyra húzta a száját és szorosan magához ölelt.

-Nem számítottam rád, de jó, hogy itt vagy. Mondta és elvette tőlem a legalább 100 kilós bőröndömet. Gyorsan kipakoltam az ideiglenes szobámba, majd észrevettem, hogy valami otthon maradt. Nagyon fontos volt a számomra így vissza kellett mennem. 

-Apa el kell mennem, de nemsokára itt vagyok.

-Rendben, de ne csatangolj el! Mondta, majd elterült a kanapén és filmmaratonba kezdett. Mivel nem volt nálam pénz apától vettem el egy kicsit, de én szóltam neki, csak ő nem figyelt. Fogtam egy taxit és elhadartam az utcánkat és a házszámot. Negyed óra múlva meg is érkeztünk. Kifizettem a fuvart és a zsebemben kezdtem el kotorászni a kulcsom után. Nagy nehezen megtaláltam és a zárba süllyesztettem. Halkan elfordítottam, majd óvatosan és lassan benyitottam. Észrevétlenül elindultam a szobám irányába, de ekkor meghallottam anyum beszédfoszlányait. Akaratom ellenére is hallgatózni kezdtem. 

-Tudom, de nem tudok mit tenni. El kell Őt küldenem. Ezt majd megjegyzi egy életre.......!

Nem akartam hinni a fülemnek. Mi az, hogy el akar küldeni. Mert hát mást nem nagyon tud, csak engem. Elég ideges volt a hangja így jobbnak láttam ha sietek. Felrohantam a telefontöltőmért és már indultam is volna vissza, de elfelejtettem, hogy milyen könnyin nyílik és csukódik az ajtóm. Teljes erőmből megrántottam ami hangos csattanással be is csukódott. Megálltam és vártam, hogy mi fog történni. Lépteket hallottam egyre közelebbről. Tudtam, hogy most lebuktam.:/ Hogy ebből, hogy fogok kikerülni és tényleg örökre le akar engem küldeni, azt még nem tudom.......??!

Meghoztam az új részt!!! Bocs, hogy ilyen későn, de még ezen a héten is volt nekem néhány szóbeli. A következő ezerszer hamarabb fog jönni. Remélem, hogy tetszik??!;)

<3<3<3

Melanie