19. rész: A "büntetés"

Aggódva Dave-re néztem, de Ő is tehetetlen volt. Ebből nem tudom, hogy mi fog kisülni.......!:/

Amilyen nagy léptekkel csak lehetett közeledtek felénk. Egy kicsit jobban odabújtam Dave-hez, hogy még véletlenül se tudjon anya megütni. Dave pedig szorosan ült mellettem és fogta a kezem. 

-Kisasszony! Hogy te mekkora bajban vagy! Elvesztetted a bizalmamat. Elég sok fog ahhoz kelleni, hogy ezt helyre hozd. El sem hiszem, hogy a lányomért a rendőrségre kellet jönni. Azt hittem, hogy rendesen neveltünk téged. Roskadt le egy padra anya és zokogni kezdett. -Ez is mind annak az embernek az oka -utalt apára- ő miatta lett a lányomból bűnöző. Fakadt ki teljesen. Megsajnáltam és leültem mellé. 

-Sajnálom anya. De nem vagyok bűnöző. Még csak lopni sem loptam. Semmit az ég világon nem csináltam. És apáról szólva nem miatta vagyok itt. Mind a ketten nagyszerű szülők vagytok. Öleltem magamhoz. Viszonozta az ölelésem és éreztem, hogy már nem is mérges rám. 

-Azért még haragszom rád! Mondta mikor meglátta a vigyorgó fejem. 

-Tudom. Vágtam bűnbánó fejet. Belül viszont tudtam, hogy nem haragszunk egymásra.

-De annak a fiúnak az anyjával viszont beszélni akarunk. Nézett anya Dave anyjára. Eléggé ijesztő volt a tekintetük. Én most nem lennék Greg anyja helyében. Két felbőszített anyával szemben. Úúú! Majd meglátjuk.:) Visszamentem Dave-hez és megkérdeztem, hogy Ő mit beszélt az anyukájával. Elmondta, hogy nem haragudott rá és hogy még egy kicsit büszke is volt, hogy megvédte a barátnőjét, csak hát nem így kellett volna. Azért örültem, hogy nem haragudnak egyikünkre sem.

Nemsokára megérkezett Greg anyja is. Mi jobbnak láttuk, ha nem maradunk a veszekedésre, így kimentünk az épület elé. Dave szorosan magához ölelt és ezt súgta a fülembe:

-Sajnálom és nagyon szeretlek! Mikor ezt kimondta melegség járta át a testem és boldog voltam. 

-Én is szeretlek. Súgtam vissza, majd egy kis késéssel leesett, hogy mit mondott még.

-Mit is sajnálsz?! Húztam fel a szemöldököm és ráncoltam össze a homlokom. 

-Hát, hogy nem tudtalak megvédeni. Motyogta az orra alá. Elmosolyodtam, majd mélyen belenéztem a szép kék szemeibe.
-Te így is több vagy nekem, mint tökéletes. És igen is meg tudtál védeni. Nem kívánhatnék ettől többet. Te vagy a világ legjobb barátja, mondjuk nincs összehasonlítási alapom. Csak úgy dőltek belőlem a szavak.:) Nem mondott semmit csak megcsókolt. Ez volt életem egyik legszebb pillanata. Azt azért hozzá tenném, hogy Dave nem a szavak embere.:D Még mindig ölelkezve álltunk a rendőrség előtt, mikor anyáék is kijöttek. Elégedett fejet vágtak, így tudom, hogy elérték amit akartak. 
-Minden rendben? Kérdeztem kíváncsian. 
-Minden a legnagyobb rendben van.  Mondta egyszerre anya és Dave anyja. -Most viszont haza kell mennünk, mert ma átmész apádhoz és onnan fogsz holnap suliba menni. Mondta anya elég komolyan. Nem akartam vele veszekedni, így csak bólintottam és elköszöntem Dave-től és a szüleitől.  A haza tartó út elég csendben telt és nem is akartam most beszélgetésbe elegyedni anyával.

 *Pakolás közben*

-Anya! Hol van a kedvenc pólóm??! Ordítottam az emeletről. 

-Nem tudom, de kérlek szépen ne ordibálj. t fognak jönni a szomszédok. 

-Oké! Ja megvan! Ordítottam továbbra is.

-Te reménytelen vagy lányom. Jött fel mosolyogva anya. -Mindent bepakoltál? Támaszkodott neki az ajtónak, keresztbe rakva a kezeit. 

-Igggggen! Bólogattam hevesen.

-Akkor jó. Na de most már siess, mert már itt van a taxi. Puszilt homlokon elköszönés kép. Szorosan magamhoz öleltem, majd felkaptam a dzsekim és már kint is voltam a kocsi mellet. A sofőr berakta a bőröndömet, majd kinyitotta nekem az ajtót. 
 -Jó legyél, vigyázz magadra! Mondta anya már majdnem kiabálva ás elég feltűnően hadonászva a kezeivel. Azt azért nem mondanám, hogy integetett, de valami hasonló.:) Visszaintettem, majd felhúztam a sötétített ablaküveget és bedugtam a fülembe a fülhallgatót.

Szerencsére apa nem költözött el egy másik városba, csak pár utcával arrébb. Így bármelyik nap meg tudom őt látogatni. Nemsokára megérkeztem apa háza elé -vagyis egy emeletes ház elé, mert csak egy kis lakást vett-,kifizettem a fuvart, majd felsiettem a legfelső emeletre. Rászálltam a csengőre -egy kicsit- és nemsokára egy komor ember nyitott nekem ajtót. Azt hittem, hogy el fog küldeni melegebb vidékekre, de mikor leesett neki, hogy ki vagyok széles mosolyra húzta a száját és szorosan magához ölelt.

-Nem számítottam rád, de jó, hogy itt vagy. Mondta és elvette tőlem a legalább 100 kilós bőröndömet. Gyorsan kipakoltam az ideiglenes szobámba, majd észrevettem, hogy valami otthon maradt. Nagyon fontos volt a számomra így vissza kellett mennem. 

-Apa el kell mennem, de nemsokára itt vagyok.

-Rendben, de ne csatangolj el! Mondta, majd elterült a kanapén és filmmaratonba kezdett. Mivel nem volt nálam pénz apától vettem el egy kicsit, de én szóltam neki, csak ő nem figyelt. Fogtam egy taxit és elhadartam az utcánkat és a házszámot. Negyed óra múlva meg is érkeztünk. Kifizettem a fuvart és a zsebemben kezdtem el kotorászni a kulcsom után. Nagy nehezen megtaláltam és a zárba süllyesztettem. Halkan elfordítottam, majd óvatosan és lassan benyitottam. Észrevétlenül elindultam a szobám irányába, de ekkor meghallottam anyum beszédfoszlányait. Akaratom ellenére is hallgatózni kezdtem. 

-Tudom, de nem tudok mit tenni. El kell Őt küldenem. Ezt majd megjegyzi egy életre.......!

Nem akartam hinni a fülemnek. Mi az, hogy el akar küldeni. Mert hát mást nem nagyon tud, csak engem. Elég ideges volt a hangja így jobbnak láttam ha sietek. Felrohantam a telefontöltőmért és már indultam is volna vissza, de elfelejtettem, hogy milyen könnyin nyílik és csukódik az ajtóm. Teljes erőmből megrántottam ami hangos csattanással be is csukódott. Megálltam és vártam, hogy mi fog történni. Lépteket hallottam egyre közelebbről. Tudtam, hogy most lebuktam.:/ Hogy ebből, hogy fogok kikerülni és tényleg örökre le akar engem küldeni, azt még nem tudom.......??!

Meghoztam az új részt!!! Bocs, hogy ilyen későn, de még ezen a héten is volt nekem néhány szóbeli. A következő ezerszer hamarabb fog jönni. Remélem, hogy tetszik??!;)

<3<3<3

Melanie