Még mindig megdöbbenve és magamba fordulva ültem Dave mellett. Ő meg persze tök boldogan beszélgetett. És még csak azt sem mondja, hogy majd később visszahívja vagy valami. Úgy látszik fontosabb az a hívó, mint én. Nem is érdekel, csak el akartam onnan menni. Meg sem vártam, hogy letegye a telefont, felálltam és elindultam amilyen gyorsan csak tudtam. Hallottam, hogy utánam kiabál, de nem fordultam meg vagy álltam meg. Elfutottam. Mikor hazaértem felrohantam az ideiglenes szobámba és beindítottam a skype-ot. Szerencsémre Zack fent volt. Rögtön rá is írtam, hogy meg tudjam ezt beszélni vele.
Sikeresen két óra hosszát beszélgettünk. Teljesen kitisztult a fejem, mindent világosan láttam. Hála Zack-nek.:) Mikor elköszöntem tőle úgy döntöttem, hogy meg kell próbálnom a lehetetlent. Haza akarok menni anyához. Mindent összepakoltam és írtam egy jó hosszú levelet Amynek. Kiöntöttem a szívem és mindent leírtam neki. Kitűztem az íróasztala feletti tükörre, majd felvettem a kabátom és a cipőm és elindultam a kihalt utcán. Jó volt egy kicsit egyedül lenni és gondolkozni.
Tíz perc múlva ott álltam a házunk előtt és nem mertem becsöngetni. Nem tudtam, hogy mit fog majd anya hozzám szólni vagy, hogy mi lesz a reakciója. De nem is kellett becsöngetnem. Anya kinyitotta az ajtót és mikor meglátott boldogan futott le a lépcsőn és ölelt szorosan magához. Én meg ledobtam a földre a csomagjaimat és visszaöleltem. El is sírtam magam.
-Jajj anya! Sajnálom! Én nem így akartam......!!! Bőgtem el magam.
-Csssstt! Nem a te hibád, én is hibás vagyok. Simította meg a fejem. -Gyere menjünk be és mondj el mindent. Vette fel a cuccaimat és kísért be a házba.
A nappaliban ültünk és éppen mind a ketten magunk elé bambultunk. Az előbb mondtam el a történetet Dave-ről és a telefonhívásról. Azt is elmondtam, hogy aki hívta az ugyan az a lány volt, mint aki megfenyegetett. Próbált segíteni, de mondta, hogy Ő nem értem a kamaszok gondjait. Ezt meg is értem és nem haragszom, hogy nem tud semmit tenni.
-Kicsim szerintem ezt meg kéne beszélnetek. Azt sem tudod, hogy miért hívta. Lehet, hogy a sulival kapcsolatos.
-Biztos, hogy semmi ilyenről nincs szó. Csak keresztbe akar tenni a boldogságomnak. És sikerült is neki.
-És te hagyod, hogy egy kis ribizli az utadba álljon? Háborodott fel anya. És igaza volt. Nem hagyhatom, hogy egy ilyen lány az utamba álljon. Beszélnem kell Dave-el.
Felmentem a szobámba, hogy rendbe szedjem magam. Felvettem egy másik ruhát, amit nem sírtam szét. Sikerült olyan rucit választanom ami tükrözte a hangulatomat. Elköszöntem anyutól, aki még mondott pár bátorító szót, majd elindultam a kivilágított utcán (ugyanis már kezdett besötétedni). Az úton próbáltam összeszedni a gondolataimat, hogy mit fogok, majd mondani neki.
Mikor az utcájukba értem, lelassítottam a tempómat. Eddig lehajtott fejjel mentem, ezért felnéztem, hogy szembenézzek a "félelmemmel". Rossz ötlet volt. Megláttam, hogy kinyílik az ajtó. Azonnal beugrottam az egyik villanyoszlop mögé és onnan követtem az eseményeket. Megpillantottam egy sötét alakot, majd nemsokára egy másikat is. A második ember arcát rögtön felismertem a lámpa fénye alatt. Dave volt az. A másik személy ezer százalék, hogy lány volt., mert hosszú haja volt. Ekkor beugrott minden. Az a csaj!!!:( Leblokkoltam és nem tudtam, hogy mit csináljak. Jobbnak láttam elmenni, mielőtt valamelyik észrevesz. De ekkor az történt amit soha nem akartam.
Fordultam volna vissza, de egy alkoholtól bűzlő ember megfogta a vállam. Próbáltam kiszabadulni, de csak egyre jobban szorított. Ekkor elkapta a karom és befogta a számat, hogy ne tudjak kiabálni. Hirtelen ötlet folyamán megharaptam a kezét, így ő elengedte a szám, én meg tudtam kiabálni.
-Segítség! SEGÍTSÉÉÉG!!!!!!!! Ordítottam már bőgve. Annyira emlékszem az ez után történtekből, hogy Dave fut felénk és ökölbe szorított kézzel pofán veri a hajléktalant. Az azonnal leesik a földre, elengedve engem. Én a félelemtől simán össze estem volna, ha Dave nem kap el. A karjaiba vett és úgy vitt be a házukba. Már alig hallottam valakit, csak beszéd foszlányokat, majd véglegesen minden elsötétült.
Úgy egy óra alvás után ébredtem fel. Dave az ágy szélén ült, nekem háttal. Halkan felültem és hátulról átöleltem. Egy pillanatra megijedt, majd megfordult és szorosan magához húzott.
-Soha többet nem engedlek el. Súgta oda a fülembe. Nem mondtam semmit -mint általában- csak adtam neki egy puszit.
-Én meg nem kezdek el féltékenykedni ok nélkül. Hajtottam le a fejem bűnbánóan.
-Te féltékeny voltál? De mire? Értetlenkedett.
-Hát arra a lányra......! Motyogtam az orrom alá.
-De miért? Ja!!! Most már értem. A telefonhívás. Figyelj! Nekem Ő még csak barát sem. Csak állandóan zaklat. Ennyi az egész. Akkor is próbáltam lerázni, de ő meg csak mondta és mondta.
-És most este? Néztem bele a szemébe.
-Most este meg szó nélkül felkeresett, hogy milyen hülye vagyok, hogy veled járok és bepróbálkozott nálam. Nem túl sok sikerrel, mert nekem te vagy az esetem. Hajolt oda hozzám és megcsókolt. Annyira boldog voltam, hogy nem volt igazam. Annyira szeretem Őt, és mostantól ezer százalékosan megbízom benne.
Hazatelefonáltam anyának, hogy itt maradok Dave-éknél, mert már elég késő van és Dave anyukája nem enged haza ilyenkor. Éppen Dave szobájában voltunk -filmet néztünk- mikor arra lettem figyelmes, hogy az én szerelmem bealudt. Olyan aranyos mikor alszik. Adtam neki egy puszit a szájára, majd bevackoltam magam mellé. Ő még nem alhatott olyan mélyem, mert az egyik karjával átkarolt. Így aludtunk el.Most éreztem először, hogy minden rendben van körülöttem. De azzal a lánnyal a nézeteltéréseinket holnap mindenképp meg szeretném beszélni. De teljesen egyedül. Most viszont örülök, hogy Dave-el lehetek.:)
Meghoztam az újabb részt! Most próbálom bepótolni azt az elszalasztott időt, mikor nem hoztam új részt. De most iggeeen, és ez a lényeg.;) Remélem, hogy tetszik és nemsokára újra jövök!!!;)
<3<3<3
Mikor az utcájukba értem, lelassítottam a tempómat. Eddig lehajtott fejjel mentem, ezért felnéztem, hogy szembenézzek a "félelmemmel". Rossz ötlet volt. Megláttam, hogy kinyílik az ajtó. Azonnal beugrottam az egyik villanyoszlop mögé és onnan követtem az eseményeket. Megpillantottam egy sötét alakot, majd nemsokára egy másikat is. A második ember arcát rögtön felismertem a lámpa fénye alatt. Dave volt az. A másik személy ezer százalék, hogy lány volt., mert hosszú haja volt. Ekkor beugrott minden. Az a csaj!!!:( Leblokkoltam és nem tudtam, hogy mit csináljak. Jobbnak láttam elmenni, mielőtt valamelyik észrevesz. De ekkor az történt amit soha nem akartam.
Fordultam volna vissza, de egy alkoholtól bűzlő ember megfogta a vállam. Próbáltam kiszabadulni, de csak egyre jobban szorított. Ekkor elkapta a karom és befogta a számat, hogy ne tudjak kiabálni. Hirtelen ötlet folyamán megharaptam a kezét, így ő elengedte a szám, én meg tudtam kiabálni.
-Segítség! SEGÍTSÉÉÉG!!!!!!!! Ordítottam már bőgve. Annyira emlékszem az ez után történtekből, hogy Dave fut felénk és ökölbe szorított kézzel pofán veri a hajléktalant. Az azonnal leesik a földre, elengedve engem. Én a félelemtől simán össze estem volna, ha Dave nem kap el. A karjaiba vett és úgy vitt be a házukba. Már alig hallottam valakit, csak beszéd foszlányokat, majd véglegesen minden elsötétült.
Úgy egy óra alvás után ébredtem fel. Dave az ágy szélén ült, nekem háttal. Halkan felültem és hátulról átöleltem. Egy pillanatra megijedt, majd megfordult és szorosan magához húzott.
-Én meg nem kezdek el féltékenykedni ok nélkül. Hajtottam le a fejem bűnbánóan.
-Te féltékeny voltál? De mire? Értetlenkedett.
-Hát arra a lányra......! Motyogtam az orrom alá.
-De miért? Ja!!! Most már értem. A telefonhívás. Figyelj! Nekem Ő még csak barát sem. Csak állandóan zaklat. Ennyi az egész. Akkor is próbáltam lerázni, de ő meg csak mondta és mondta.
-És most este? Néztem bele a szemébe.
-Most este meg szó nélkül felkeresett, hogy milyen hülye vagyok, hogy veled járok és bepróbálkozott nálam. Nem túl sok sikerrel, mert nekem te vagy az esetem. Hajolt oda hozzám és megcsókolt. Annyira boldog voltam, hogy nem volt igazam. Annyira szeretem Őt, és mostantól ezer százalékosan megbízom benne.
Hazatelefonáltam anyának, hogy itt maradok Dave-éknél, mert már elég késő van és Dave anyukája nem enged haza ilyenkor. Éppen Dave szobájában voltunk -filmet néztünk- mikor arra lettem figyelmes, hogy az én szerelmem bealudt. Olyan aranyos mikor alszik. Adtam neki egy puszit a szájára, majd bevackoltam magam mellé. Ő még nem alhatott olyan mélyem, mert az egyik karjával átkarolt. Így aludtunk el.Most éreztem először, hogy minden rendben van körülöttem. De azzal a lánnyal a nézeteltéréseinket holnap mindenképp meg szeretném beszélni. De teljesen egyedül. Most viszont örülök, hogy Dave-el lehetek.:)
Meghoztam az újabb részt! Most próbálom bepótolni azt az elszalasztott időt, mikor nem hoztam új részt. De most iggeeen, és ez a lényeg.;) Remélem, hogy tetszik és nemsokára újra jövök!!!;)
<3<3<3
Melanie
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése