17. rész: Egyszerűen tökéletes

Mikor másnap felkeltem Dave-t nem találtam sehol. Gondolom már korábban felkelt és elment tusolni vagy reggelizni. Próbáltam hang nélkül közlekedni, de nekem az nem nagyon megy. Mikor beágyaztam megpillantottam a kanapén egy pólót. Volt mellette egy cetli is, hogy nyugodtan vegyem fel azt. Ezen elmosolyodtam, majd belebújtam a rám két számmal nagyobb pólóba. Egy kicsit lógott rajtam, de Dave illata volt. Jó mélyen beszívtam az illatát. Olyan volt, mint ha mellettem lett volna. Halkan kicsoszogtam a folyosóra és lementem a konyhába. Az anyukája ott volt és mikor meglátott boldogan köszöntött.

-Jó reggelt! Jól aludtál? Nem horkolt a kisfiam. Elfértél mellette. Nem volt túl szűk a hely? Bombázott a kérdéseivel.

-Anya! Csak most kelt fel. És én meg nem horkolok. Ért le az emeletről Dave. 

-Jó reggelt. Mosolyogtam rá, majd adtam neki egy puszit. Az anyukája előtt nem akartam megcsókolni. -És jól aludtam, és biztosíthatom, hogy Dave nem horkol. Fordultam vissza Dave anyja felé. 

-Akkor jó. Most viszont gyertek enni, mert kihűl a kávé. Lökdösött be minket a konyhába. Útközben odasúgta Dave, hogy csini vagyok abban a pólóban. Persze rögtön elpirultam.:) 

Reggeli után azt beszéltük meg, hogy elkísér a táncterembe és megnézi, hogy táncolok. Bevallom egy kicsit izgulok, hogy engem fog nézni, de azért örülök is, hogy érdekli Őt. Gyorsan bekaptam az utolsó falatot és indultam is. Előre mentem, mert fel kellett vennem a tánc cuccom. Megbeszéltük, hogy a táncterem előtt talizunk. 

Boldogan rontottam be a házunkba. Anya frászt is kapott, de azért örült nekem. Elmondtam, hogy semmi olyan nem történt tegnap és nagyon rendesek voltak a szülei. A magyarázatom hallatán megnyugodott. De most újra el kellett búcsúznom tőle, mert el fogok késni. Felrohantam a cuccomért, amit még tegnap anya összepakolt nekem -felhívtam, hogy szedje már össze- így nekem már csak le kellett hoznom. 

Az utcán végig rohantam, szegény emberek nem győztek kitérni az utamból.:) Sokkal hamarabb oda értem, mint szoktam. Ez különös.:D Dave már ott volt és mikor meglátott széles mosolyra húzta a száját.

-Azért nem kellet volna így sietni. Én is csak most értem ide. Mondta mikor odaértem hozzá. 

-Ja! De nem csak emiatt siettem. Féltem, hogy elkések. Nyújtottam ki a nyelvem.

-Aha! Értem. De ha csak itt állunk akkor tényleg el fogsz késni. Húzott be az épületbe. Örültem, hogy eljött, de mikor bementünk a terembe eszembe jutott, hogy itt van az az ember aki miatt egy kicsit összekaptunk Dave-el. Ez előbb is eszembe juthatott volna. Hát meglátjuk, hogy mi lesz. 

-Én elmentem átöltözni, addig nyugodtan foglalj helyet, vagy amit szeretnél. Adtam neki egy puszit, majd eltűntem egy öltözőfülkében. Próbáltam sietni, mert nem szerettem volna, ha találkoznának. Fel is öltöztem -elég hamar-, de nem teljesül, amit szerettem volna. Ugyanis beszélgettek, de egyikőjük sem tűnt mérgesnek, vagy ingerültnek. Még nevettek is. Már oda akartam menni, de ekkor a tanár meglátott és boldogan hívott magához. Egy kicsit kedvetlenül -meg akartam tudni, hogy miről beszélnek- de odamentem hozzá és nem mutattam a kedvetlenségem.

-Igen? Mit szeretnél (mindenki tegezi őt)? Erőltettem magamra egy műmosolyt. 

-Nem túl nagy kérés. Csak annyi, hogy jött pár újonc -és mivel te vagy az egyik legjobb táncosom- szeretném ha tartanál nekik egy kis ízelítőt a munkánkból. Abból amit eddig tanultunk.

-Rendben van. Most? Tártam szét a karom.

-Igen, ha lehet. 

-Persze, megyek. Beálltam a terem közepére és megkértem az egyik fiút, hogy kapcsolja be a zenét. Elég hangosan indult, így mindenki felém fordult. Egy kicsit megilletődtem, de muszáj volt elkezdenem, különben mindenki hülyének fog nézni. 

Jó érzés volt táncolni, mert olyankor a ritmus vezeti az egész testem és mint ha egy másik világba kerültem volna. Egyszerűen leírhatatlan egy érzés. Mikor vége lett a számnak megdermedtem egy időre, majd mikor hatalmas tapsvihar és fütyülés lett újra megmozdultam, megköszöntem az éljenzést, majd oda mentem a tanárhoz. 

-Ilyenre tetszett gondolni? Kérdeztem pimaszul.

-Még hogy jó?! Ez egyszerűen eszméletlen volt. Hol tanultál meg ilyen jól táncolni, mert, hogy nem itt az tuti fix. Esett le az álla.

-Hát mikor nem jártam egy darabig ide akkor otthon gyakoroltam, találtam ki új figurákat és sajátítottam el a lépéseket. Magyaráztam meg a "jelenséget".:) 

-Nagyon ügyes vagy, büszke vagyok rád, de ezt a dolgot másnak ne említsd. Súgta oda, majd elment az újoncokhoz. Én meg a két fiúhoz, Dave-hez és Alexhez. Csak mosolyogtak és néha mondtak egymásnak valamit. Mikor pedig oda értem hozzájuk elnevették magukat. 

-Mi olyan vicces. Kérdeztem kellemetlenül. 

-Semmi, csak Alex mesélt rólad pár gyerekkori sztorit. Fordult felém Dave, majd átkarolt. 

-Neee! Alex, hogy lehetsz ilyen?! Olyan gázok azok a történetek. Engem égetsz vele. Siránkoztam. 

-Szerintem aranyosak. Puszilt meg Dave.

-Szerintem is. Meg mondjuk viccesek. 
-Na jó! Le lehet szállni erről a témáról. Mondtam  egy kicsit ingerülten. 
-Oké, csak ne haragudj. Mondta Dave boci szemekkel. 
-Rendben. Forgattam meg a szemeim. 
-Oké! Mehetünk? Kérdezte titokzatosan. 
-Igen, de hova?
-Meglepi! Titkolózott tovább. 
-Jó! De előbb haza kell ugranom átöltözni. 
-Az úgy jó is lenne, mert addig nekem úgy is el kell intéznem pár dolgot a meglepi előtt.
-Rendben. Sziasztok! Köszöntem el tőlük, majd kisétáltam az ajtón. Jó volt egy kis friss levegőt szívni ennyi testmozgás után. Hazamentem, köszöntem anyának, majd felsiettem a szobámba, hogy átöltözhessek. 
Már vagy az egész ruhatáram az ágyamon hevert, de még mindig nem volt meg az igazi. Már anyához is átmentem, de neki sincsenek olyan ruhái ami ebben a pillanatban elnyernék a tetszésem. Segítség kellet. Mégpedig Amy segítsége. Tegnap délelőtt óta úgy sem beszéltem vele. Felhívtam és abban a pillanatban fel is vette. 
-Szia! Te most a kézülék fölött ültél és vártad a hívásom? Kérdeztem nevetve.
-Ja! Amúgy egy fontos hívást várok. 
-Értem. Nekem viszont segítség kell. Dave csinál nekem valami meglepetést és nem tudom, hogy hogyan öltözzek fel. 
-És hova mentek?
-Nem tudom. Amit tudok az az, hogy meglepetés. 
-Ne izgulj, valamit összehozunk. 
Fél óra tanácskozás után megvolt a megfelelő szett. Nagyon szuperül éreztem magam benne. Lementem a nappaliba, hogy kikérjem anya véleményét. Nagyon oda volt meg vissza, hogy az Ő kislánya már teljesen felnőtt. Mondtam neki, hogy mindig is az Ő kislánya leszek, de most sietnem kell, mert már így is késésben vagyok. Becsuktam az ajtót, majd a megbeszélt hely felé igyekeztem. Útközben még minden kirakatban megnéztem magam, hogy hogy nézek ki. Mindent rendben találtam.:) Eddig tök vidám voltam, de még nem tudtam, hogy mit szeretne Dave. De mikor megtudtam nem akartam elhinni. 
Megálltam a járda közepén és csak néztem ki előre a fejemből. Mind a ketten engem néztek és várták a reakcióimat, ami nem volt sok(k).......!:/


Szijjasztok!!! Meghoztam az új részt! Remélem, hogy tetszik és elnyeri az igényeteket/tetszéseteket.;) Amint végzek a másik blogomon az új résszel jövök ide is egy újabbal.:):):)
Addig is csak ajánlani tudom a barátaim blogját amiket kiraktam jobb oldalra. 
<3<3<3

Melanie