10. rész: Sátorozás

Reggel vidáman ébredtem fel. Mivel már nagyon vártam ezt a napot csak úgy szálltam a boldogságtól. A ruhámat már tegnap kiraktam, ma csak fel kellett vennem őket.

Ezt:

Ma egy kicsit hűvösebb volt, mint eddig ezért melegebben is kellett felöltözni. Most legalább volt idő a hajamat is normálisan megcsinálni.

Ezt sikerült fél óra alatt összehoznom:

Egy leheletnyi sminket is tettem magamra, majd lementem a konyhába. A szüleimet sehol sem találtam. Gondolom elmentek dolgozni. Még tegnap este megbeszéltük Amyvel, hogy ma reggel átjön hozzánk és együtt megreggelizünk, és megyünk a sulihoz. Már vagy fél órája itt kellett volna lennie, de még sehol senki. Már arra is gondoltam, hogy elaludt, vagy elfelejtette, hogy megbeszéltük, de ekkor valaki rászállt a csengőre. Folyamatosan nyomogatta. Sietősen átszlalomoztam a nappalin és kitártam az ajtót. Amy fülig érő fejét pillantottam meg. Rögtön elnevettem magam. Ő is hasonlóképp tett. 

Elvettem a cuccait (két óriási bőröndöt), amik éléggé nehezek voltak.

Gyorsan bekaptunk pár falatot, majd elkezdtünk készülődni -bár már eleve készen is voltunk- és elindultunk a sulihoz. Az utat végigbeszéltük. Zajt is csaptunk, de rendesen. A bőröndök kereke csak úgy zörgött.

Az iskola előtt a busz már ott volt, meg néhány osztálytárs és persze a tanárok. A fiúkat még sehol sem láttuk. Mikor odaértünk a többiekhez köszöntünk, majd bementünk a mosdóba. Viszonylag kevés időt töltöttünk bent. Ekkorra már a fiúk is megérkeztek. Boldogon (hatalmas vigyorral a fejünkön) mentünk oda hozzájuk. David azonnal megölelt és nyomott egy puszit az arcomra. Amy és Max csak mosolyogtak, de Zack kérdőn nézett rájuk. Upsz! Szóval ő még nem tudja, hogy együtt vagyunk. Akkor nem is olyen pletykásak a fiúk. Ezt öröm hallani.:)

Mikor elengedtük egymást David-dal odahajoltam Zack-hez és odasúgtam neki, hogy együtt vagyunk, két napja. Nem mondott semmit, csak mosolyra húzta a száját és bólintott. Ekkor már mindenki megérkezett és fel lehetett szállni a buszra. Hirtelen Amy és David eltüntek. Gondolom ők már fent vannak a buszon. Megkerestem Max-et és mi is igyekeztünk, hogy legyen még jó helyünk.

Valami viccet mesélt amin elkezdtem röhögni. Ő sem bírta ki. Tőlünk víz hangzott az egész busz. A tanár ránk is szólt, hogy halkabban.:) Még mindig nem láttam Amyt és David-ot. Valószínűleg Max viszont észrevette őket és megindult feléjük. Én meg csak követtem. David Amy mögött ült egy üléssel. Gondoltam, majd beül mellé én meg Amy mellé. De ez nem így történt. Max mielőtt még odaért volna David-hoz befordult és levágta magát Amy mellé. Meglepődve néztem rá, ő meg kacsintott egyet. Tátogtam neki egy köszönöm-öt, majd beültem a kedves barátom mellé, még mielőtt bárki is elfoglalta volna azt a helyet. Elővette a fülhallgatóját, majd a felét felém nyújtotta. Udvariasan elfogadtam, és a vállára hajtottam a fejem. Behunytam a szemem és sikerült bealudnom. Ő ugyan így tett.

*Másfél óra múlva*

Amy elkezdett finoman rángatni. Ekkor tudatosult bennem, hogy megérkeztünk. Ránéztem David-ra, de ő még mindig békésen aludt. Megpusziltam az arcát, mire felkelt, elmosolyodott és óvatosan megcsókolt. A "jelenetet" a tanár zavarta meg. Nekünk is le kellett szállni a buszról, mert ugye a busz nem marad itt egy hétig. Lassan lesétáltunk a buszról, majd csatlakoztunk a többiekhez. Amy és Max elég furcsán viselkedtek, de nem gondoltam semmi olyan dologra (nehogy félreértsetek!!!). A tábor, tisztás nem volt nagyon messze. Csak pár percet kellett gyalogolnunk. Itt volt az ideje a sátor felállításához. A miénk a fiúk sátra mellett lesz felállítva. Annyi volt csak a gond, hogy egyikünk sem tudta, hogy kell összeszerelni. Értetlenül néztünk a fiúkra. Nem mondtak semmit, csak legyintettek egyet. Hálás pillantásokat küldtünk feléjük, majd elindultunk egy kis felfedezőtúrára. Igaz, hogy nem lett volna szabad, de amit nem engednek meg a felnőttek, azt csak azért is meg kell néznünk/csinálnunk. Az erdőben még hűvösebb volt, mint kint a napon, így egy kicsit siettünk. Nem néztem a lábam elé és majdnem meg......! De ekkor Amy megfogott és visszarántott. Leestem a földre és nem bírtam megszólalni a félelemtől. Egy hatalmas szakadék volt előttünk pár méterre.

(Mi persze fent voltunk)

-Jól vagy? Kérdezte aggódva Amy, miközben leguggolt mellém.

-Persze. Válaszoltam erőtlenül. -Köszönöm! Öleltem szorosan magamhoz. Segített felállnom és jónak láttuk, ha visszamegyünk a táborba. Szerencsénkre a tanárok nem vették észre, hogy eltűntünk egy ki időre, de David és Max sajnos igen.

-Hol voltatok? Nézett fel ránk Max.

-Csak egy kicsit körülnéztünk. Válaszoltam, és Amyre néztem. Vette a lapot és nem mondta el, hogy kis híján meghaltam. Elég korán esteledett (vagy gyorsan eltelt a nap), így megcsináltuk a tábortüzet. Az egész olyan romantikus volt. Farönkökre ültünk, pokrócokkal takartuk be magunkat és horrortörténeteket meséltünk. Egy idő után odabújtam David-hoz, mert már eléggé fáztam. Ő meg szorosan magához húzott, hogy meg ne fázzak.

Kettő óra is lehetett mikor a tanárok elzavartak minket aludni. Azt is mondták, hogy sok dolguk lesz holnap, és szeretnék ha addigra kialudnánk magunkat. Elköszöntünk a többiektől és Amyvel bevackoltunk magunkat a kétszemélyes sátorba. Még egyikünk sem volt álmos így hosszú beszélgetésbe kezdtem bele.

-Amy mi van mostanában veled? Olyan más vagy. Kérdeztem rá burkoltan.:)

-Semmi. Miért? Nem eshetett le neki a dolog, mert kíváncsian várta a válaszomat.

-Látom nem jöttél rá! Szóval arra gondoltam, hogy talán, esetleg van valami közted és Max között. De javíts ki ha tévedek. Nagyot sóhajtott.

-Bármennyire is szeretném, de nem tudlak kijavítani. Mondta fülig érő szájjal.

Tudtam, hogy valami nincs rendben köztük, de erre nem számítottam volna, persze rá is kérdeztem.

-Annyira örülök nektek! Öleltem szorosan magamhoz. -Hogy, és mikor...? Toltam el magamtól, hogy a szemébe tudjak nézni.

-Hát az úgy volt......! Mindent elmesélt. Azzal kezdte az egészet, hogy amikor még nem voltam együtt David-dal akkor az a lány ölelgette őt folyamatosan. Ekkor szólta el magát először Amy. És most bevallotta, hogy neki már a gimi első napja óta tetszik Max, de eddig nem merte ezt bevallani neki. És amikor most egymás mellett ültek a buszon elkezdtek beszélgetni. Ekkor mi ugye aludtunk.:) És a beszélgetésük során előkerült az érzelem téma. És Amy megint elszólt magát. Max először csodálkozott, de aztán ő is be akart vallani valamit. Hogy neki is tetszik Amy. Mindig is tetszett neki. Így hát (közös megegyezés alapján) összejöttek.

Annyira örültem, hogy az egyik két legjobb barátom egy párt alkotnak. Beszélgettünk még egy darabig, de már tényleg ideje volt aludni.

Csak hát az nem volt olyan egyszerű. A szúnyogok szerencsésen megtaláltam minket. Ugye (lány létünkre) egyikünk sem tud így aludni. Cselekednünk kellett. Nagy nehezen megtaláltam a ruháim között a rovarirtót, és mindent befújtunk vele. Ezután, már nagyjából sikerült elaludnunk, de valamelyik fiú (remélem, hogy fiú) osztálytársunk elég hangosan horkolt. Majd holnap kiderítjük, hogy ki volt az. A mai napból már elég volt.

Este a tábortűz:

Meghoztam az új részt! Egy kicsit késve, de remélem, hogy ezt elnézitek nekem...!:) Ebben viszont egy kicsit sok lett a kép, de szerintem nem annyira vészes.:P Nem tudom, hogy mikor tudok egy újabb résszel jönni, de megpróbálok minél előbb.;) :)

<3<3<3

Melanie