13. rész: A szerelem határtalan♥

-Ugye nem zavarok...?! Nyitott be teljesen apa.

-Nem. Mondtam mérgesen.

-Kicsim! Tudom, hogy ez most megráz téged, de meg kell értened, hogy nem lett volna jó tovább hazugságban élni. Mind a ketten rájöttünk, hogy ez csak tönkretenné a barátságunkat.

-Nem érdekel. Azt sem tudom, hogy miről beszélsz. Fordultam el tőle.

-Ne csináld ezt! Egyszer úgy is el kell fogadnod a döntésünket.

-Akkor az soha lesz...! Gördült le egy könnycsepp az arcomon.

-Kicsim...!!!Nem lehetsz ennyire önfejű. Meg kell értened, hogy ez nekünk sem jó.......!

-Befognád?!! Nem vagyok kíváncsi a magyarázkodásodra. Pattantam ki az ágyból és félrelökve apát kiviharzottam a szobából. Anya, Amy, Dave és Max ott vártak kint a szoba előtt. Rájuk sem néztem, egyenesen a bejárat felé vettem az irányt. Már majdnem kint voltam, mikor egy kéz megragadott és visszarántott. Dave karjai közt találtam magam. Nem próbáltam meg elmenekülni, nem is kapálóztam. Belefúrtam a fejem a vállába és csak zokogtam, Ő pedig simogatta a fejem. Szerintem öt percig így állhattunk. Szerencsére apa és anya nem rontották el a szép pillanatot.

Dave visszakísért a szobába, majd átöltöztem. Anya és apa már elmentek így gond nélkül tudtam kimenni az épületből. Mivel még egyikünk sem tud vezetni, ezért hívtunk egy taxit, és egyenesen Amyék háza felé vettük az irányt. Amy megengedte, hogy egy darabig náluk lakhassam. Soha többet nem akarok hazamenni! A ház előtt kiszálltunk, kifizettük a taxit, majd a fiúk segítettek behurcolni a cuccaimat. Éppen nem voltak otthon Amy szülei, így még egy kicsit tudtak maradni a fiúk. Tévét néztünk, popcornt ettünk, beszélgettünk és persze sokat röhögtünk. Nem hittem volna, hogy ilyen trauma után lesz kedvem röhögni. Kellemes csalódás volt a számomra. Amy szülei csak nem akartak hazajönni, így a fiúk beszéltek a szüleikkel, hogy csak estefelé mennek haza. Már elég fáradt voltam, így odabújtam David mellé a kanapén. A vállára hajtottam a fejem, Ő meg átölelt. Mi így néztük a tévét.:)

Nem tudom, hogy meddig sikerült ébren maradnom, de kettő körül, mikor felkeltem még mindig Dave karjaiban voltam. Úgy tűnt Ők is itt maradtak. Mikor megláttam, hogy alszik elmosolyodtam és adtam az arcára egy puszit. Erre Ő felkelt, elmosolyodott, majd megcsókolt.

Másnap reggel mikor felkeltem nem találtam sehol a többieket. Mintha a föld nyelte volna el őket. Aztán a hűtőn találtam egy cetlit.

"Jó reggelt! <3 A reggelit a hűtőben találod. Ha megreggeliztél öltözz fel valamim kényelmesbe és gyere a parkba a szökőkúthoz. Várni foglak!!!<3<3<3    D."

Nagyon izgatott lettem, így sietni kezdtem. Gyorsan megreggeliztem (azt hozzá kell tennem, hogy ennél még nem ettem finomabbat!), majd kiválasztottam a ruhámat.

Remélem, hogy ez meg fog felelni: 

A hajamat gyorsan összefogtam, majd kiviharzottam az ajtón, és gyors tempóban a park felé vettem az irányt. Útközben megnéztem, hogy nem e hagytam otthon valami. szerencsémre megvolt a pénztárcám. A park bejáratánál aztán lassítottam a tempómon. Egyre jobban kezdtem izgulni. Megpillantottam a szökőkutat, de senkit sem láttam ott. Leültem a szélére és csak vártam. Ekkor valami iszonyatos történt. Nem kellett volna eljönnöm...! Felém tartott Greg, Mark és Alice. A félelemtől mozdulni sem bírtam. Már messziről láttam a gúnyos mosolyukat.

-Kit látnak szemeim! Csak nem a kis bajkeverő Melanie-t?! Nevetett fel gúnyosan Mark.

-De azt meg  kell hagyni, hogy milyen jó csaj lett belőle. Nézett végig Greg rajtam.

-Na mi van? Leharapta a cica a nyelved? Nevette fel sipító hangon Alice.

-Menjünk el valahova bulizni. Karolt belém Greg.

-Szállj le rólam. Ráztam le magamról.

-Te nekem nem parancsolsz szorította meg a kezem. Egyre közelebb hajolt. Ekkor valaki megbökte a hátát. Bambán megfordult. Hirtelen a földre zuhant, ugyanis egy magas és helyes fiú ököllel kiütötte. Lesokkolódva álltam egy helyben. A fiú megragadta a karom és magával húzott. A park előtt beszálltam a kocsijába, majd elhajtottunk. Egész úton őt figyeltem.
Olyan ismerős volt, de nem tudom, hogy honnan. Nemsokára megálltunk a táncterem előtt (ahol mindig gyakorlom a hip hop-ott).

-Kiszállsz? Kérdezte mosolyogva.

-Ühüm! Bólintottam egy kicsit. Kiszálltunk és a bejárathoz mentünk. Ott megmondtuk a nevünket, majd a próbaterem felé vettük az irányt. Még mindig őt néztem, de nem tudtam eldönteni, hogy ki is ő. Pedig tuti, hogy láttam már valahol.A folyosón csak a lépésünk hallatszott. Elég kínos volt a csend. Meg kellett kérdeznem, hogy ki is Ő.
-Bocsánat, hogy udvariatlan leszek, de nem tudom, hogy ki vagy és hát...!
-Semmi baj! Alex Holloway vagyok. Nyújtotta a kezét.
-Én meg Melanie Lovell. Fogtam vele kezet.
-Most már megismersz? Nézett rám kérdőn. Elég hülyén éreztem magam, mert még mindig nem ismertem fel. Ezt ő is észrevett és elmosolyodott.
-Annyit segítek, hogy...! Súgott valamit a fülembe. Ledermedve pillantottam rá, majd felocsúdva a döbbenetből a nyakába ugrottam.
-Sajnálom, sajnálom, sajnálom....!!!! Annyira szégyenlem magam. Olyan régen nem találkoztunk már. Teljesen megváltoztál. Mit csináltál, és hol voltál eddig? Bombáztam a kérdéseimmel. Ezen elnevette magát.
-Mindent elmesélek, de előbb pakoljunk le. Nyitotta ki nekem az ajtót. A tánctársaim már bent voltak a teremben, és mind minket vártak. Boldogan köszöntöttek engem, mert már három hónapja nem találkoztam velük. A tánctanárom is nagyon hiányzott már.
-Nagyon örülök, hogy újra itt vagy köreinkben. Ölelt szorosan magához Mary tanárnő. Én is boldogan öleltem vissza.
-Én is örülök, hogy újra láthatom önöket, és ugye nem gond ha vissza szeretnék jönni? Néztem körbe kérdőn. Mindenki mosolyogva rázta a fejét. Annyira szeretem ezt a tánccsoportot!:) Nemsokára el is kezdtük az edzést. Az elején fura volt újra együtt táncolni, de a végére egészen jól belerázódtam. Csak az volt a gond, hogy nagyon hiányérzetem volt, de nem tudom, hogy miért. Mikor vége lett az edzésnek elkezdtem összepakolni. Még a tanárom odajött még egyszer, hogy megköszönje, hogy újra visszajöttem a csoportba. Én is megköszöntem, hogy visszafogadtak. Alextől is elköszöntem, majd a bejárat felé vettem az irányt. Ekkor elkezdett csörögni a telefonom. "Dave" olvastam le a kijelzőről.
-A francba! Most már tudtam, hogy miért volt hiányérzetem. Vele kellett volna találkoznom a parkban. Ezt nem tudom, hogy fogom neki megmagyarázni...!!! Gyorsan ki kell találnom valami.:(


Sziasztok! Meghoztam az új részt! A címe, nem az egész részre igaz, de még fognak alakulni a dolgok...!:) Remélem, hogy sikerült izgalmasra írnom? Amilyen gyorsan csak tudom, hozom a következő részt...!!!;) :D
<3<3<3

Melanie