11. rész: A zene varázsa♪

Másnap reggel elég nyűgösen keltünk fel. Úgy látszik, mi lányok nem vagyunk a földhöz szokva. Mivel ez egy tábor hétkor keltettek minket. Az előző napi, későig elhúzódó beszélgetés meg csak javított a helyzeten. Úgy látszik, csak mi ketten aludtunk sokáig. A többiek már mind fent voltak és gyülekeztek a tábortűz helye körül. Gyorsan felöltöztünk és észrevétlenül odalopakodtunk a többiekhez. Hátulról befogtam David szemét és megkérdeztem, hogy ki az. Persze elváltoztatott hangon. Ő rögtön belement a játékba és kérdezősködni kezdett. Nem bírtam sokáig, elnevettem magam.
-Jó reggelt! Öleltem szorosan.
-Neked is. Puszilta meg a homlokom.
-Jó reggelt mindenkinek! Ért oda mellénk az egyik tanár, mire gyorsan szétrebbentünk, és úgy tettünk, mint ha mi sem történt volna. -Szóval gondolom mindannyian nagyon várjátok a mai nap első feladatát?! Nézett körbe gúnyosan az igazgató (aki egyben a testneveléstanárunk is). -Na szóval! Azt a feladatot kapjátok mára, hogy párokban egy kisebb fajta bemutatót kell tartanotok. Zene vagy tánc. Mindegy! A lényeg, hogy összhangban legyetek a párotokkal és a legjobbat nyújtsátok. De ez nem ilyen egyszerű! Ugyanis a párokat nem ti választjátok ki -nézett rám és Davidra- hanem a szerencse fogja eldönteni. Elővett egy kalapot, melyben kis cetlikre a nevek voltak felírva.
-Először...Nicole és Bryan.......! Ez így ment pár emberen keresztül, majd....
-Melanie...! Egy pillanatra megállt a szívem, ugyanis még David-ot sem húzták ki. Reméltem, hogy egy csapatba kerülünk, de sajnos...! -És Max. Ti egy csapatban lesztek. Hirtelen egymásra néztünk, és mind a ketten elmosolyodtunk. Tudjuk egymásról az erősségünket, így nem lesz nehéz csapatban dolgozni. Végül is örülök, hogy vele osztottak be. Amyt két másik lánnyal osztották be, mert nem vagyunk párosan. David-et pedig Zack-el. Azért örülök, hogy nagyjából mindenki baráttal van.

*Egy órával később*

-Nekem ez nem megy!!! Nyafogtam, közben pedig a földön fetrengtem. -Én ezt így nem tudom megcsinálni! Ültem fel hirtelen.

-Pedig meg kell tenned! Ha másért nem, akkor Dave kedvéért. Nézett rám boci szemekkel.

-Rendben! Sóhajtottam egy nagyot. Végül is csak nem leszek lámpalázas. Eldöntöttük, hogy mi inkább a zenével fogunk foglalkozni, mintsem a tánccal. Max gitározni fog, én meg énekelni. Szerintem nekem egyáltalán nincs jó hangom, de Max ezt másként látja (hallja). Két óra gyakorlás után már egész jól ment. Nagyon jó volt a fa alatt a fűben ülve zenélni, beszélgetni és persze egy csomót röhögni. Annyira örülök, hogy Max az egyik legjobb barátom.

-Mindjárt jövök, csak elfogyott a víz. Álltam fel, és indultam el a sátorok felé. Nemsokára megláttam Amy és a két csapattársát. Odamentem hozzájuk, hogy megkérdezzem, hogy haladnak.

-Sziasztok! Mizu? Néztem rájuk. Mind a hárman teljesen le voltak hangolódva. -Mi a baj? Ilyedtem meg egy kicsit.

-Semmi olyan! Csak nem tudjuk, hogy mit adjunk elő. Hajtotta le a fejét az egyik szőke lány. Együtt érző pillantásokat küldtem feléjük, majd hirtelen valami beugrott.

-Lehet, hogy tudok segíteni! Igaz, hogy zenélni nem tudok, de táncolni annál inkább. Húztam ki magam büszkén. A lányok egymásra néztek, majd egyszerre megöleltek, amiből csoportos ölelés lett. Így nekik is kellett segítenem. Megmutattam nekik pár alap mozdulatot, közben próbáltak utánozni, nem túl sok sikerrel.:) De a végére tök jól belejöttek. Még egy két extra mozdulattal is megpróbálkoztunk.

A nap gyorsan eltelt, főleg, hogy egész nap gyakoroltunk. Már a lefekvéshez készülődtünk, amikor Amy kiment egy kis friss levegőt szívni.

*Amy szemszöge*

Elég fülledt levegő volt a sátorban, így jobbnak láttam ha kimegyek egy kicsit sétálni. Nagyon szép volt az erdő éjszaka. Az égen a csomó csillag, a levelek között megbújt szentjánosbogarak. Ez az érzés kiskoromig vezethető vissza, amikor apával kettesben jöttünk le éjszaka horgászni. Mindig is szerettem azokat az estéket. A gondolataimat egy ismerős dallam zavarta meg. Nem láttam a hang gazdáját, ezért elindultam a hang irányába. Nemsokára Max-et pillantottam meg, egy tisztáson egy kövön ülve a patak partján. Nem akartam megzavarni, így a bokrok mögül figyeltem és hallgattam. Nem gondoltam volna, hogy ennyire jól játszik gitáron. Mikor a dallamot hallgatom valamiféle melegség járja át a szívem, és ez boldogsággal tölt el.  gondolataimba merülve nem vettem észre, hogy egy tüskés növényen tenyerelek. Mikor újra éreztem dolgokat éles fájdalom nyílalt bele a kezembe. Rögtön felsikítottam, de azonnal a számra tapasztottam a kezem. Ezután lépéseket hallottam egyre hangosabban, majd egy kéz megfogta a vállam. A rémülettől meg sem bírtam szólalni. De szerencsémre csak Max volt az. 

-Te mit csinálsz kint ilyen későn? Nézett rám kérdőn. 

-Én is kérdezhetném ezt tőled. Mondtam, majd a kezemet kezdtem el tanulmányozni.

-Mutasd! Vette a kezébe az én kezemet. Egy darabig nézte, majd valamilyen krémmel bekente és lekötötte. -Kész is volnánk. Engedte el a kezem. Nem mondtam semmit csak elmosolyodtam.

-Játszanál még egy kicsit? Mutattam a gitárja felé.

-Persze! Ment vissza a kőhöz és leült. Követtem a példáját, de előtte jól megvizsgáltam a követ, hogy nem e fogok valami szúrós dologba beleülni. Szerencsémre tiszta volt a hely. Max elkezdett egy számomra ismeretlen dalt játszani, de a valaha volt legszebb ismeretlen dalt. Becsuktam a szemem, és egy teljesen más világban találtam magam. Soha nem szerettem volna onnan elmenni, de egyszer csak vége lett a dalnak, és én meg kinyitottam a szemem. Max arcával találtam szemben magam.

-Tetszik? Kérdezte mosolyogva.

-Nagyon! Vágtam rá lelkesen. Nem mondott semmit, csak engem nézett. Egyre közelebb, meg közelebb hajolt. Tudtam, hogy meg akar csókolni. Becsuktam a szemem és megéreztem Max illatát. Majd gyengéden megcsókolt. Soha nem akartam, hogy vége legyen ennek a pillanatnak. Mikor ezt gondoltam belemosolyogtam a csókunkba, mire Max is elmosolyodott. Elhúzódtunk egymástál, hogy a másik szemébe tudjunk nézni.
-Lennél a barátnőm? Nézett rám bociszemekkel Max. Nem mondtam semmi, csak újra megcsókoltam. Mikor eltávolodtunk egymástól megpuszilta a homlokom, majd mondta, hogy menjek vissza a sátorba, mert meg fogok fázni. Elbúcsúztunk egymástól, majd bementem a sátrunkba. Melanie már aludt, mint a bunda. Nem akartam felébreszteni, így próbáltam minél halkabban közlekedni. Mikor már elhelyezkedtem azon gondolkoztam, hogy végül is a zene hozott minket össze Max-el. Annyira jó érzés, hogy most már nekem is van barátom. Sőt! Nem is akármilyen barátom. A világ legrendesebb, legkedvesebb barátja, Max személyében. Alig várom a holnapot, hogy el tudjam mondani a nagy hírt Melanie-nak és a többieknek is.:)
Max és Amy: 

Meghoztam az új részt! Sajnálom, hogy csak most sikerült meghoznom, de mint nyolcadikos lévén nagyon fontos a felvételi. Erre kellett készülnöm. Remélem, hogy ezt elnézitek nekem. Amilyen gyorsan csak tudom, hozom az újabb részt!!!

Melanie