3. rész: Az új barát

Az egész épület olyan volt, mint egy kastély. Hatalmas és stílusos. Az iskola "udvara" is óriási volt. Mivel éppen szünet volt a tanulók mind kint voltak az udvaron és a fűbe ülve tanultak, beszélgettek, nevettek. Az egész filmbeillő volt. Már csak nekem kell beilleszkednem. Nagy nehezen sikerült megtalálnunk az igazgatóit. Anya bekopogott, majd amikor hallottuk az igazgató mély hangját benyitott.

-Jó napot kívánok! Mondta barátságosan. Olyan jó kisugárzása volt. Egyfolytában csak mosolygott. -Foglaljanak helyet. Invitált minket beljebb. Persze nem akartunk bunkónak tűnni ezért leültünk. -Szóval te lennél az új diák? Nézett rám kérdőn.

-Igen. Melanie Lovell vagyok. Nyújtottam a kezem ő meg megfogta, és jó erősen megszorongatta kézfogás képen.

-Akkor gyorsan intézzük el a papírmunkát, hogy legyen időd megnézni az iskolát és az új osztálytársaidat. Kutatta át a fiókját. Gyorsan ledarálta, hogy mire lesz szükségem, odaadta a könyveimet, majd anyával aláíratott néhány papírt.
-Kész is volnánk! Most nekem nincs időm megmutatni az iskolát, de egy rendes diákunk, majd körbevezet. Mondta, majd ki is ment a helyiségből.
-Kislányom nekem is mennem kell. Majd szólj és jövök érted. Ölelt meg és elhúzta a csíkot.
-Ez tök szuper! Beszéltem magamban miközben odamentem az ablakhoz. Olyan jó volt látni, hogy a többi diák ilyen jóban vannak egymással. Remélem, hogy én is hamar be fog illeszkedni. Ekkor valaki kinyitotta az ajtót. Összerezzentem és megpördültem a tengelyem körül. Egy fiú lépett be. Elég magas volt, olyan velem egy korú.
-Bocsánat, hogy rád ijesztettem. Nem volt szándékos. Én Zack Hopkins vagyok. Húzta mosolyra a száját.
-Semmi baj. Én meg Melanie Lovell. De miért mosolyogsz? Kérdeztem meglepetten.
-Ááá semmi! Csak az egyik osztálytársam azt mondta, hogy egy stréber lesz az új diák. De te nem látszol annak. Ez is meglepett egy kicsit. Először is! Mi az, hogy stréber? Ki mondta, hogy én az vagyok? Másodszor meg mi az, hogy nem látszom annak? Még szép, hogy nem látszom annak, mert nem is vagyok az. És harmadszor pedig akkor milyennek nézek ki?
-Semmi baj! Mondtam, majd kérdőn néztem rá.
-Ja! Bocsi! Én foglak téged körbevezetni. Mondta, majd udvariasan kinyitotta nekem az ajtót. Csendben sétáltunk egymás mellett. Mindent részletesen megmutatott és azt is elmondta, hogy körülbelül, hogy zajlik egy nap ebben az iskolában.
-Most pedig bemutatlak az új osztálytársaidnak. Én is köztük vagyok. -Előre is figyelmeztetlek, hogy eléggé hülye az osztályunk, úgy hogy jobb az elővigyázatosság. Mondta, majd bement a 7-es terembe. Semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy utána menjek, de muszáj volt. Amikor beléptem egy focilabda repült felém. Szerencsémre jó a reflexem, ezért sikerült időben elkapnom. Egy másik fiú odajött hozzám és bocsánatot kérve elvette a labdát. Mindenki érdeklődve fürkészett engem. Egy kicsit sem volt zavaró.
-Ő itt Melanie Lovell az új osztálytársunk. Mutatott be Zack.
-Sziasztok! Intettem és mosolyogtam.
-SZIIIAAA!!! Mondták egyszerre és le is tudták az ismerkedést, de szerencsémre egy normálisnak tűnő lány odajött hozzám.
-Szia! Amy Cowell vagyok. Nyújtotta a kezét. Én meg udvariasan kezet fogtam vele. Innentől kezdve nagyon jót beszélgettem vele. Már helyet is csinált nekem másnapra. A szünet végén elköszöntünk egymástól, még egy ölelés is belefért, majd a többiektől is elköszönve kimentem a parkolóba, mert anya már várt rám.
-Milyen volt? Nézett rám kíváncsian. Mindenről beszámoltam neki, az elejétől a végéig. Be sem állt a szám. Mikor hazaértünk anya valami meglepetésről beszélt nekem. Kiderült, hogy már vett is nekem iskolatáskát az engedélyem nélkül. Már el is képzeltem, hogy milyen lesz amit anyum vett nekem. Sokkal rosszabb lett, mint amilyenre számítottam.
Ezt szánta nekem:

Én viszont hallani sem akartam róla! Már tizenhat éves vagyok. Nem vagyok hajlandó ilyennel járkálni a vállamon. Mivel tudtam, hogy fog nekem venni egyet én már jóval előbb vettem magamnak.

Én ebben fogok mutatkozni:

Nagy nehezen belement a dologba, de még mindig mérgelődött, hogy akkor meg miért adott ki rá ennyi pénzt. Próbáltam vigasztalni, nem túl sok sikerrel. Felmentem a szobámba és nekiláttam a tanulásnak, de ekkor valaki elkezdte apró kavicsokkal dobálni az ablakomat. Hitetlenkedve nyitottam ki az ablakot, hogy el tudjam zavarni a rongálót, de csak Amy volt az. Nagyon meglepődtem, de örültem is neki.
-Mit keresel itt? Hajoltam ki derékig az ablakból.
-Otthon unatkoztam és gondoltam elmegyek sétálni, de egyedül az is unalmas. Így hát eljöttem érted. Mondta büszkén.
-Máris megyek! Várj meg ott lent. Csuktam vissza az ablakomat és futottam le az emeletről.
-Anya elmentem itthonról. Sétálni megyek Amyvel. Tudod akiről már beszéltem neked. Majd hét körül jövök. Adtam puszit az arcára és kiviharzottam az utcára.
Amyvel elmentünk a parkba sétálni. Nagyon sokat beszélgettünk. Minden szóba került. Végre úgy érzem, hogy megtaláltam a legjobb barátomat magamnak. Ő is elmondta, hogy eddig nem voltak igazi barátai, és mikor meglátott reménykedve odajött hozzám, hátha én más vagyok. Mind a kettőnknek csak jó volt ez a döntés. Még beszélgettünk egy fél órát, de mivel mind a kettőnknek haza kellett mennie elindultunk visszafelé. Az is kiderült, hogy Amy csak pár percre lakik tőlem. Így minden nap át tudunk egymáshoz menni. Mikor hazaértem megrohamoztam a szobámat és beálltam a közepébe. Változásra volt szükségem. Tologattam, húzogattam a bútoraimat mígnem elkészült az új szobám.
Gyorsan lefürödtem és elmentem lefeküdni. Amíg nem aludtam el a másnapon gondolkoztam. Végül sikerült elaludnom.
Ilyen lett az "új" szobám:

Hát meghoztam az új részt! Remélem, hogy tetszett nektek. Nemsokára jövök egy új résszel!<3

Melanie