7. rész: Segítség

Vasárnap egész nap tanultunk a hétfői témazéróra. Nem engedtem meg Amynek, hogy bármi más lekösse a figyelmét. Fontos, hogy jól sikerüljön neki ez a dolgozat, mert hát nem a legjobb kémiából. Egész álló nap csak tanultunk és tanultunk.Ő már az elejétől fogva unta, de én nem adtam fel. A végén úgy tűnt, hogy nagyjából érti, hogy miről van szó. Elég sokáig elhúzódott a tanulás és elfelejtettem, hogy nekem délre haza kellett volna érnem. Nagy késében voltam.Mindent bedobálta a táskámba.

-Szia! Majd még találkozunk. Öleltem meg és lerohantam az  emeletről. -Csókolom! Kiabáltam, majd kimentem az ajtón. Sietős lépésekkel hagytam el az utcát és kanyarodtam rá a főútra. Tíz perc alatt haza is értem, mert tettem egy kis kitérőt a bolt felé. Vettem ezt azt. Otthon nem találtam senkit. Gondolom fontos ügyeket intéznek, mint mindig. Kiraktam a koszos ruháimat a szennyesbe, majd felzárkóztam a szobámba. Bekapcsoltam a skyp-ot hátha valaki fent lesz. Szerencsémre Max fent volt. Rögtön rá is írtam:

Én: Szia! Ráérsz egy picit?
Max: Persze.:) Mondjad csak.
Én: Gondban vagyok!:(
Max: Mondjad. Hátha tudok segíteni...!
Én: Köszi!!!<3 Tudom, hogy ez nagyon lányos lesz, de benned megbízom.
Max: Igen...?!
Én: Szóval van egy bizonyos fiú aki, nem mondhatnám, hogy szerelmes vagyok belé csak más érzelmeket táplálok iránta. Nem érted, igaz???
Max: De! Értem én!:)
Én: És nem tudom, hogy ő mit érez? És az sem biztos, hogy én is érzek bármi olyasmit is iránta, de az biztos, hogy más. Ajj!!!:( Semmit nem értek!!!!!!
Max: Nyugi!:) Akkor van az a fiú és nem tudod, hogy mit is érzel iránta, és hogy ő mit is érez irántad?? Igaz?!
Én: IGEN!!! Mit csináljak?
Max: Én a helyedben elmondanám neki, hogy mit is érzel pontosan.
Én: Kizárt dolog!!!!!!!
Max: Hidd el, nem lenne semmi rossz, ha nem is jössz össze vele......!:) :)
Én: Biztos?
Max: Igen! Elég jól ismerem, és ő nem az a fajta...!
Én: :O ????????? Honnan tudod???
Max: Azért még vak nem vagyok!!!:) xd
Én: De ugye másnak nem mondtad el?
Max: Persze, hogy nem!!! Megbízhatsz bennem!;)
Én: Oké! Még gondolkozom rajta...! És kösz, hogy meghallgattál!:* :)
Max: Nincs mit! Mire valók a barátok, ha nem erre?
Én: :) <3 Szia!!!
Max: Szia!

És kiléptem a csevegőből. Nagyon sokat segített, hogy tudtam vele beszélni. Legalább tudhatom, hogy rá is mindig számíthatok. A beszélgetés után próbáltam a tanulásra koncentrálni, de sehogy nem ment. Mindig ő jár a fejemben. Lehet, hogy beszélnem kéne vele. A vacillálásomat a telefonom egyre hangosabb csipogása zavarta meg. Megnéztem, hogy kinek hiányzom ilyenkor. Anya írt egy SMS-t, hogy elég későn fognak hazaérni, mert valami tárgyalásuk elhúzódik. Nem értettem az egészet. A tanulást feladtam, ezért kerestem valami jó és egyben fárasztó filmet. Találtam is egyet ami elég fárasztónak tűnt. Találtam a konyhában egy zacskó chipset (azt el is csórtam)., meg egy pohár meleg teával tértem vissza a szobámba. Elterültem az ágyamon és kezdődhetett a filmnézés. Egészen egyig néztem, de utána elaludtam rajta. Aztán fél háromkor felkeltem, hogy valami nagyon csipog. A gép csipogott, hogy vége lett a filmnek. Félig nyitott szemmel próbáltam kikapcsolni. Pár perc próbálkozás után sikerül is. Amint kikapcsoltam dőltem is vissza a helyembe. Másnap reggel elég nyűgösen ébredtem fel. A nyakam és a derekam is fájt. Mindenemet elaludtam. Lassal lebotorkáltam az emeletről és megpróbáltam élet jeleit mutatni.

-Minden rendben van drágám? Nézett rám aggodalmasan anya.

-Öhöm! Bólintottam alig láthatóan. A reggelit nagy nehezen sikerült elfogyasztanom, majd visszakullogtam a szobámba. Annyi szerencsém van, hogy a ruhámat már tegnap kiraktam, ma csak fel kell vennem. Fél óra alatt sikerült is elkészülnöm. Anya pedig bevitt a suliba.

Este filmnézés közben:

 

Meghoztam az új részt!!! Egy kicsit rövidre sikeredett, de megpróbálom a kövit egy kicsit hosszabbra írni...!:) Remélem, hogy tetszik és minél hamarabb  tudom hozni a kövit!!!;) <3

Melanie