Másnap a suliban elég nagy felfordulás volt. Amúgy is mindig az van, de ma a tavaszköszöntő buli szervezése miatt van nagy káosz. Amy már említette, de elfelejtettem, hogy ma lesz. Első órán a matek tanár helyett az osztályfőnök látogatott meg minket.
-Mint tudjátok ma lesz a tavaszköszöntő buli. Kérek minden diákot, hogy normális öltözékben jelenjen meg, és próbáljon meg viselkedni. Remélem, hogy mindenki megteszi ami tőle telik. Ennyit szerettem volna mondani. Jó tanulást. Ment ki az osztályból. Hatalmas nyüzsgés támadt a teremben.
-Te miben jössz? Hajolt oda hozzám Amy.
-Az sem biztos, hogy jövök. Mondtam csalódottan.
-Mért nem? Hallottam meg a beszélgetésünket Max. Pedig tök mással volt elfoglalva. Mindenki kérdő tekintettel nézett rám. Kösz szépen Max!
-Mert...! Nem tudom. Gondolkoztam el én is a dolgon.
-Akkor viszont kötelező eljönnöd! Jelentette ki.
-Rendben! Adtam meg magam. A nap többi része tervezgetéssel telt el. Kitaláltuk Amyvel, hogy majd suli után átmegyünk hozzájuk és, majd egymást felöltöztetjük, kifestjük. Mivel az egész iskolára vonatkozik a buli kitaláltuk, hogy ez egész osztály egységesen öltözzön be hasonló ruhákba. A nyárias stílusnál maradtunk. Az utolsó óra után sietnem kellett, mert még mielőtt átmentem volna Amyhez haza kellett ugranom pár ruháért. Már az udvaron tartottam mikor eszembe jutott, hogy az egyik könyvemet bent hagytam a padomban. Megfordultam és gyors tempóban indultam befele. Olyan nagy lendülettel mentem volna be az ajtón, hogy észre sem vettem, hogy David pedig kifelé jön. Pechemre összeütköztünk.
-Bocs! Mondtam, de rá sem mertem nézni.
-Semmi baj. Ez a tiéd? Dugta az orrom alá a biológiakönyvem. Meglepődtem, ezért felnéztem rá.
-Igen. Köszönöm. Vettem el tőle.
-Nincs semmi. Amy nyomta a kezembe, hogy ha látlak adjam neked oda. Magyarázta meg a szitut, majd elköszönt és elindult a haverjai felé, akik már várták őt. Gondolhattam volna. Amy ezért még számolunk! Otthon gyorsan összeszedtem a szükséges dolgaimat, majd indultam is Amyékhez. Az ajtójuk előtt nem kellett sokat várnom. Ahogy odaértem és csöngettem volna már ki is nyitotta az ajtót. Rendesen meg is ijedtem.
-Te itt vártál engem az ajtóban? Kérdeztem furán.
-Nem! Zárta rövidre a dolgot. Én ebben viszont nem vagyok olyan biztos.:) Felmentünk a szobájába és kiszedtem minden egyes holmim a táskámból. Ő meg a szekrényét tárta ki. Kedvünkre válogathattunk. Egy óra alatt sikerült is választanunk. Már csak a hajunkat kellett megcsinálni.
Amy ezt a szettet választotta:
Volt még egy óránk a buli kezdetéig ezért csináltunk pár képet magunkról. Az egészet elvicceltük. Elraktam a fényképezőgépemet és már indultunk is volna, de ekkor Amy telefonja csörögni kezdett. Felvette és egy darabig csak beszélt. Mikor lerakta kérdőn néztem rá.
-Zack volt az. Azt kérdezi, hogy nem lenne e gond, ha velünk jön. Mondtam neki, hogy nem. Ugye nem baj?
-Persze, hogy nem. Mosolyodtam el. Kimentünk az ajtón és hirtelen elfogott a röhögőgörcs. Nem bírtam abbahagyni. Amy is hasonló helyzetben volt.
-Nagyon vicces! Túlléphetnénk a témán. Mondta Zack durcásan. Levegő után kapkodva magyaráztam, hogy nem is azon nevetünk. De már nem tehettünk semmit. Nem hitt nekünk. Végig az úton az iskoláig végig Zack szalmakalapján röhögtünk. El is kértük tőle. Abban parádéztunk végig az utcán. A suli előtt nem volt nehéz megtalálni az osztályunkat. Ők voltak a leghangosabbak. Mikor észrevettek minket elkezdtek kalimpálni a kezükkel.
-Sziasztok! Köszöntöttük őket boldogan.
-Csini kalap! Szedte le rólam a szalmakalapot Max. Zavaromban teljesen elpirultam.
-Nem az övé. Az enyém. Vette el tőle Zack.
-Nincs már hideg? Toporgott Amy egy helyben, hogy felmelegítse magát.
-De, egy kicsit. Menjünk be nehogy valamelyik lány megfázzon. Indult el befele David. A tornateremben volt megtartva a buli. Az egész szépen fel volt díszítve. Mindenhonnan kék és fehér lufik lógtak. Felültünk az egyik lelátó leghátsó sorába. Ott egyik tanár sem látott minket.:) Én Amy és Zack között ültem. A bulit az igazgató kezdte egy igen hosszú beszéddel. Mikor végzett max. hangerőn kezdett el szólni a zene. A diákok mind lerohantak a "tánctérre". Most nem voltam olyan hangulatban, hogy táncoljak, de nem is lett volna kivel.
Egyfolytában az osztálytársaimat fürkésztem. Minden fiú táncolt számomra ismeretlen lánnyal. Amy ekkor ért mellém.
-Csinálunk képeket? Vetődött be mellém. Szó szerint.:)
-Lehet! Vidultam fel. Elővettem a gépem, felálltunk a helyünkről és leültünk a lépcsőre egymással szemben. Egymásnak vágtunk grimaszokat. Sokat nevettünk és rengeteg kép készült. A kedvünket a fiúk szakították félbe. Max kivette a kezemből a gépet és elkezdte nézegetni őket. Próbáltam utána kapni, de már hiába. Mosolyogva végignézte az összeset, majd odaadta David-nak. Most viszont lesütöttem a szemem és teljesen elpirultam. Nem szólt semmit csak mosolyogva végignézte, majd odaadta nekem. Éppen zeneváltás volt mire Max felpattant és felém nyújtotta a kezét. Értetlenül néztem rá mire elmosolyodott. Ekkor kapcsoltam. Felpattantam és lementem vele a tánctérre. Ezután a pillanat után egy csomó fiú kért fel táncolni. Nagyon hálás vagyok ezért Max-nek. Az este folyamán rengeteg képet készítettünk. Még David-dal is táncoltam. 9-kor lett vége az egész bulinak. Addigra a diákok nagy része már hazament. Az ajtó előtt mi is elköszöntünk egymástól, majd Amyvel elindultunk hozzájuk. Péntek lévén anyuék megengedték, hogy náluk alhassam. Mikor már mind a ketten az ágyában feküdtünk (jól összehúztuk magunkat) beszélgettünk még egy darabig. Természetesen a fiúkról. Azt is kitárgyaltuk, hogy kihez ki illik. Nálam Amy ragaszkodott David-hez. Már nem is ellenkeztem, úgy is a maga igazát fújja. Kettő órakor sikerült elaludnunk. Elég sok mindent terveztünk holnapra szóval ki kell pihennünk magunkat.:)
Nagyon jóóó siess a kövivel :)
VálaszTörlésKöszönöm szépen!!!!!!!!! Rögtön hozom amint lesz időm!:) <3
Törlés