6. rész: Eső

Ma elég későn keltünk fel. Úgy tizenegy körül. Persze mind a ketten lustálkodtunk egy kicsit. Jó sok időbe telt mire sikerült elkészülnünk. Lementünk reggelizni és Amy szüleivel egyeztettük a programunkat.

-Úgy terveztük, hogy lemegyünk a parkba futni. Mondta Amy teli szájjal. A szülei nem mondtak semmit, csak bólogattak. Belementek az ötletbe. Főleg amiatt is, mert nem lesznek itthon és nem szeretnék, ha szétszednénk a lakást. Ők a reggeli után el is tűntek, de nem mentek még el.

-Nekünk is ideje lesz készülődni. Mondtam két pohár kakaó között. Amy nem mondott semmit csak bólintott miközben a szendvicsét tömte magába. Kajálás után rögön felrohantunk a szobájába készülődni. Minél korábban szerettünk volna indulni, de ez már tárgytalan.:) Sikerült kiválasztani mind a kettőnknek valami futós cuccot. Lófarokba kötöttük a hajunkat. Indulhattunk is. Már az utca sarkánál jártunk mikor Amynek eszébe jutott, hogy nem hozott magával kulcsot.

-Nem baj! Majd legfeljebb bemegyünk hozzánk. Mondtam és magam után húztam. Pechünkre a park tömve volt. Nekünk ez nem számított, mi is elkezdtünk futni. Az eleje elég kemény volt, de utána már simán ment. Körülbelül két órát futottunk, mert az eső megzavarta a programunkat. Elkezdett szakadni. Mi meg futottunk amilyen gyorsan csak tudtunk. Egy buszmegállóba mentünk be. Ott próbáltam felhívni a szüleimet, de ki volt kapcsolva a telefonjuk. Ekkor eszembe jutott, hogy nincsenek is itthon.

-Most mit csináljunk? Estem kétségbe.

-Megoldjuk. Nyugi! Már meg is van! Felhívom Zack-et és átmegyünk hozzá. Találta ki ezt a nagyszerű ötletet. Már hívta is őt. Először csak kicsöngött. Harmadjára sikerült is elérnünk.

-Szia Zack. Nem zavarlak? Szólt bele a telefonba Amy.

-Nem. Mondjad csak. Mondta eléggé nem hallhatóan, mert valami ricsaj elnyomta a hangját.

-Csak azt szerném kérdezni, hogy át e mehetnénk hozzád?

-Sajnálom, de nem vagyok otthon. David-éknél vagyok. Miért?

-Akkor mindegy,  csak tejesen átáztunk és nem tudunk hova menni. Mondta szomorúan Amy.

-Nyugodtan át jöhettek. David szülei megengedik. Gyertek át, nehogy megfázzatok.

-Oké! És köszi! Bontotta a vonalat Amy. -Megyünk a fiúkhoz. Jelentette be boldogan.

-Oké! Virultam ki egy kicsit. Sietnünk kellett, mert még mindig szakadt az eső. Mivel nem volt nálunk pénz futnunk kellett. tíz perc múlva meg is érkeztünk David-ék háza elé. Teljesen átáztunk, mindenhonnan folyt rólunk a víz. Gyorsan becsöngettünk, mire Zack ajtót nyitott nekünk.

-Ti meg hogy néztek ki? Azonnal gyertek be! Terelt be minket az ajtón. Bent persze mindenki csodálkozva nézett minket. David anyja rögtön szervezkedni kezdett.

-Gyertek csak lányok! Adok nektek tiszta ruhát és meg is szárítkozhattok. Rögtön utána is mentünk, mert szerettünk volna megszabadulni a vizes ruháktól. Megkaptuk David nővérének a kinőtt ruháit. A hajunkat meg úgy ahogy megszárítottuk. Miután elkészültünk bementünk a fiúkhoz.

-Készen is vagytok? Lepődött meg Max.

-Ahha! Mosolyodott el Amy. Én leültem Zack mellé, Amy meg David videó játékai között  kutakodott.

-Szeretnél valamelyikkel játszani? Kérdezte David mosolyogva.

-Igen! Vágta rá lelkesen Amy.

-Akkor játsszuk! Mindenki benne van? Nézett körbe kérdőn Max.

-Én sajnos nem tudok játszani. El kell mennem, de nektek jó szórakozást. És Zack kiment a szobából.

-Te játszol Melanie? Nézett rám kérdőn David. A háta mögött pedig Amy hevesen bólogatott.:)

-Nekem mindegy! Vontam meg a vállam.

-Akkor igen. Mondta mosolyogva Max. -Amy te tudsz ilyennel játszani? Fordult felé.

-Nem! Rázta meg a fejét mosolyogva.

-Ez kemény menet lesz. Sóhajtott egy nagyot. -Gyere ide! Megmutatom, hogy mit mikor kell használni. Amy odaült Max mellé és nagyon figyelt. Vagyis csak próbált. Én meg ott maradtam kettesben David-dal. De éppen nem volt bent a szobában úgyhogy én elfoglaltam magam. A DVD-it kezdtem el nézegetni. De ekkor valami megbökte a lábam. Lenéztem a földre, hogy megnézzem ki az. Egy nagyon aranyos kutyus volt az. Rögtön lehajoltam hozzá és elkezdtem simogatni. Ez tetszett a kutyusnak ezért elkezdett halkan ugatni mire David bejött a szobába. Mikor meglátott a kutyájával elmosolyodott, majd odajött hozzánk és leguggolt.
-Nagyon megkedvelt téged. Mondta miközben a kutya fejét simogatta.
-Én is őt. Nagyon aranyos. Hogy hívják? Kérdeztem.
- Roxy. De nem én neveztem el. Ő a nővérem kutyája volt, de mivel elköltözött itt hagyta nekem.
-Szerencsés vagy! Mondtam ki hirtelen. Meg is bántam. Még nem tudom, hogy fogom magam kimagyarázni ebből.
-Mért? Nézett rám kérdőn.
-Hát, mert izé! Van testvéred, meg van egy nagyon aranyos kutyád. És rengeteg barátod. És nem tagadhatod, hogy a suli egyik legmenőbb diákja vagy. Magyarázkodtam össze vissza. 
-Ez lehetséges, de ha nincsenek igazi barátaid akkor mit sem ér az egész. De szerencsére nekem itt van ez a lökött. Mutatott Max felé. Ezen elnevettem magam. -Meg persze Amy, Zack és te. A többi csak felszínes barátság. Fejezte be a mondandóját. Az utolsó előtti mondata teljesen meglepett. Hogy én is az igaz barátai között lennék. Ekkor az egekben éreztem magam.:)
-Akkor játszunk? Kérdezte Max.
-Persze! Vágtuk rá egyszerre.
-Amy biztos, hogy érted? Súgtam oda neki.
-Nem! De majd megoldom valahogy. Vonta meg a vállát és a játékkal ismerkedett.
-Akkor a csapatok! David és Melanie, és Amy meg én. Osztott szét minket gyorsan Max. Mi David-dal egymásra néztünk és elmosolyodtunk. A játék során egy csomót röhögtünk. Főleg Max-en és Amyn. Amy egyáltalán nem értette a játékot. Össze vissza nyomkodott mindent, és még a saját játékosát is kilőtte. Max hiába magyarázta el neki, ő sehogy sem akarta megérteni. Mi meg rajtuk röhögtünk. Az eső természetesen ugyan úgy szakadt tovább. Volt a délutánnak egy pontja amikor annyira röhögtünk, hogy egymásnak dőltünk David-dal. Pár centire állt meg az arcunk a másikétól. Én persze rögtön elkaptam a fejem. Látszott David-on is, hogy zavarba jött.:) A nap többi részét egy kicsit távolabb folytattuk egymástól. 7 óra felett aztán elkezdtünk készülődni. Persze a fiúk segítettek összeszedni a ruháinkat.
-Máskor is összefuthatnánk. Mondta Max miközben a játékot szedte szét.
-Én benne vagyok. Egyeztem bele.
-Én is! Emelte fel a kezét Amy. Mindannyian David-ra néztünk. Mielőtt bármit is mondott volna rám nézett, majd bólintott egyet. Így nemsokára újra találkozni fogunk. Már alig várom!!!
Mikor hazaértünk (mármint Amyékhez) felmentünk a szobájába és kibeszéltük az egész napot. Szerinte még mindig összeillenék David-dal. Főleg a mai nap után. Én, mint mindig ráhagytam a dolgot. Úgy sem tehetek semmit. Elég késő volt mikor elaludtunk. Már nem is emlékszem, hogy min aludtunk be. De az biztos, hogy ettől a naptól fogva egészen másképp fogok tekinteni a fiúkra.
David kutyája:

Nagyon megkedveltem. Remélem még lesz alkalmam játszani vele. Én is szeretnék egy kutyát! Ezt még megemlítem a szüleimnek.:)

Hát sikerült meghoznom az új részt! Remélem, hogy tetszik! Nemsokára jön a kövi!!!:) <3

Melanie